Szembejön velem az utcán
egy ezeréves jó haver;
kíváncsi vagyok megismer-e még,
vagy észrevétlen rohan el.
Persze ő még most is a régi,
távolról vigyorog
- Mi van barátom, adj egy "vaki"-t;
hisz' egyikünk se változott!
A dal még most is a régi;
úgy, ahogy te meg én.
A dal még most is a régi;
mint akkor, annak idején.
Ugye nincs meccs az Üllői úton,
nincs kezdőrúgás nélküled;
te a lelátón tombolsz, úgy ahogy én,
ha a színpadra felmegyek.
Mondd csak, üldöznek-e még a lányok,
és húzol-e még strigulát;
vagy kidobtad az összes telefonszámot,
te verhetetlen nagy svihák!
A dal még most is a régi;
úgy, ahogy te meg én.
A dal még most is a régi;
mint akkor, annak idején.
Még emlékszem a régi helyre,
játszott egy jó kis zenekar.
Csak égettük a gyertyát, habzsoltuk a jót;
csak el ne múljon hamar.
... és ma újra itt vagyunk, látod;
bár volt néhány zökkenő.
Mi tudtuk már akkor, ugye haver;
rajtunk nem fog ki az idő!?
A dal még most is a régi;
úgy, ahogy te meg én.
A dal még most is a régi;
mint akkor annak idején.
Add ki magadból a feszültséget Zavartan elém állsz,
Te vagy az álnok, én a rendes,
Agglegény-dal Sok csibész, nagy vagány,
Én itt vagyok egyedül,
Mondd, hol találok egy lányra,
Van úgy, hogy fent vagyok,
A csajokat megnézem,
Mondd, hol találok egy lányra,
Mondd, hol találok egy lányra,
Mondd, hol találok egy lányra,
Sok csibész, nagy vagány,
Ajtók előtt Ajtók előtt ott áll
Ne csak a saját
Ajtók előtt egy hang
Ne csak a saját életedet éld!
Akaratos tündér Ha befogod a számat;
Ha kiméred az időm,
Alkoholba mártott hajnalon Névnapod van Józsi, nem nagy ügy;
Egyik helyről ki, és a másikba be;
Elég a tötyögős otthon ülésből,
Suhancok jönnek, szűk nekik a járda,
Nem vagyok se jós, se parafenomén,
lá-lá lá-lá, lá-lá lá-lá...
lá-lá lá-lá, lá-lá lá-lá...
Amire vágyom Szóltak a haverok,
Álmodó csillag Fájdalmad már a földig ér,
Nem szólsz már, és nem remélsz,
Csillog a felszín, lehúz a mély,
Hívj, hogyha ébredsz és elvakít a fény,
Nekem te
Árnyak mindenütt Az ajtóból intett:
Ártatlan fegyver Suhancok állnak a túloldalon,
Hát emeld magasba!
Ki lesz majd a legjobb, ki lesz majd a sztár;
Hát emeld magasba!
Én is kipróbáltam mindent Az életben a legfőbb, hogy érezd, mit akarsz,
Ne félj tőle!
Átvarázsolom az életet A fákat, a lombot, a színeket, csak úgy mesélheted,
Ha kedvem tartja, dúdolok vagy énekelgetek,
Sűrű erdő, messzi üveghegyek,
Ilyenkor,
A siker A siker
A siker
kézről-kézre,
A siker
A siker
ami:
A siker titka a család Én nem bánom,
AT A DESOLATE LONELY DAWN At a desolate, lonely dawn, I saw her get off the train
Shes holding me tight again, sending shivers up my spine
Ive dreamt a lot about you coming back to me
Ive tried to move on all alone, I wanted to write off you and me
You are my dream forever youre still the one
The railway station is desolate, the wind brings heavy rain
Standing in each others arms, we dont know what to do
You are my dream forever youre still the one
You are my dream forever youre still the one
A vadabbik énem Boldog vagyok, ha találkozunk;
Ha tetszeni akarsz, fontos az,
Elsősorban arra vágyom
Nem nagy kérés beláthatod,
Nem tudhatod, nem tudhatod,
... bár napról-napra mindjobban érzem,
Bátran fesd ki a körmeidet,
A lelkem mélyén imponál,
Nem tudhatod, nem tudhatod,
... bár napról-napra mindjobban érzem,
Nem tudhatod, nem tudhatod!
Nem tudhatod, nem tudhatod!
A Workinson-ügy Résnyire nyitja az ajtót, mindenkit figyel,
Az Interpool körözi; segítséget kér, Workinson a bűnös, a bűnös, a bűnös!
A TV-híradóban a fényképét mutatják;
Workinson a bűnös, a bűnös, a bűnös!
Az abszolút balszerencse dala Gyerekkorom óta a hangjegyeket írom,
Ajándékba kaptam a legjobb gépet,
Évek óta vágyom a legjobb nőre,
Kerülöm a rosszat, a félreértést,
Eléred a célod, ha figyelsz a szóra és
Bonyolult női lélek Bonyolult női lélek, hogy
Az van úgy, hogy néha úgy van, hogy
La, lalala lalalalala
Bonyolult női lélek,
A refrén után jön a verze,
La, lalala lalalalala
Bonyolult női lélek,
Bonyolult női lélek,
Bonyolult női lélek, hogy
Crazy night bar Villognak a fények,
Hosszú lábú Fanny
Crazy, crazy, crazy night!
Egy szőke maca épp' most
Négy-öt whisky után
Crazy, crazy, crazy night!
Egyszer kiborul a bili,
Sylvia titokban
Crazy, crazy, crazy night!
DARKNESS IN THE SUBURB A run-down, suburban, smoky, late-night pub
Taxi drivers are cruising bout the streets
Cold is the reality
Cops show up, asking for everyones IDs
Darkness in the suburb
Underground creatures slowly crawling out
Darkness in the suburb
Egy kis derű a szívemen
Itt van az első napsugár, A kávéházak teraszán Itt van a tavasz, és ott jön a nyár, Piros a lámpa, a kocsisor áll, Itt van a tavasz, és ott jön a nyár, Itt van a tavasz, és ott jön a nyár, Itt van a tavasz, és ott jön a nyár,
Egy reggeli kinn a szabadban Véget ért hát, a nyaralás,
Együtt a csapat Együtt a csapat, a társaság,
Együtt is egyedül vagyunk Álmodunk,
Elég egy mosoly Elég egy mosoly, elég egy mozdulat Ez egy természetes társaság, hol kiadhatod magad, Kezeket fel, most érezzük a ritmust, Itt nem számít a flanc, az tudod, egész más világ, Elég egy mosoly, elég egy mozdulat,
Ellopott percek Az ablaknál álltam, úgy vártalak. Kértelek, hagyjuk, reménytelen; Az utcán a sok szerelmes, nyíltan ölel, Játszadozunk, ölelkezünk, Egy koncerten voltunk, odajöttél, Egy hétköznap délelőtt felmentem hozzád, Magányos hétvégék, szörnyű ez így, Játszadozunk, ölelkezünk,
Eljövök érted Hol vannak már azok az évek:
Elszállt a széllel
Más volt a világ, Együtt csodáltuk Elszállt a széllel, Pezsgett az élet Itt vagyunk látod, Elszállt a széllel,
Előjelek Ős-káosz a világ,
Egy kérdés a jövő
Az előjelekből előre nézek,
Néha mégis azt hiszem,
Az információknak hívott
Előjelek, előjelek!
Eltékozolt századok Eltékozolt századok testén rút sebek,
Érted sír az ég Napfény
Árnyat adnak egymásnak a fák,
Teérted, teérted sír az ég!
Az álom megfakult,
A napfényt hozó reggel éjbe vált;
Teérted, teérted sír az ég!
És végül a Fény
Ringat egy bölcső,
Felemás állapot Nehezen múlnak az éjszakák,
Felhőtlen Már sehol egy felhő,
E végtelennek tűnő délutánon
Már sehol a bánat,
S a magasban szállva már olvad a kép,
Felhőtlen órák;
Már sehol az érzés,
Mi borzolta lelkem éveken át
Felhőtlen órák;
Most föntről láthatod,
Felül semmi, alul semmi Néhány strandon megengedték
Félúton Új színt, új reményt hoz a reggel,
Az igaznak vélt gyöngyökért veszel a mélybe,
Félúton, újra szabadon;
Sokadik éve kergetsz egy elmúlt pillanatot,
Ezerkilencszáznyolcvanegy,
Táncot jár a napsugár kócos ágyadon.
Félúton, újra szabadon;
Gátlásos vagyok Félek már az utcára lépni,
Hagyd, hogyha menni akar
Különös játszma a szerelem,
... és, ha reménytelen most a helyzeted
Ezernyi bűvös érzés,
Okosnak lenni könnyű,
Hagyd, hogy menjen,
Egy mosollyal indul a játék,
...és ha gubancolódnak a szálak,
Inkább hagyd, hogy menjen,
Hajsza közben Megjártam már a hadak útját,
Vigyázz jól, mert a hajsza közben
Én az időt nem sajnálom;
Mutasd a tenyered, én mondom a választ!
Én az időt nem sajnálom,
Hajtóvadászat A városból jöttek egy hideg téli reggel,
Hajtóvadászat, hajtóvadászat.
Vérebek csaholnak, nyomokat szaglásznak,
Hajtóvadászat, hajtóvadászat.
HARMLESS WEAPON Ive seen kids walking, guitars in their hands
So raise it higher, its a harmless weapon
Who will be the best, who will be the star?
So raise it higher, its a harmless weapon
Wanting to express myself, Ive tried so many ways
Make up your mind, man, take my advice
So raise it higher, its a harmless weapon
Harmless weapon
So raise it higher, its a harmless weapon
Háromszögek A frigid lázban ég,
A hűségnek felmegy az ára, Nincs a szerelemben előrejelzés,
A gyerek útban van,
A feleség kalandra csábít,
Nincs a szerelemben előrejelzés,
Hittünk a tündérmeséknek Felhőket kergetünk, Megsúgtad százszor, hogy szeretsz s jó velem, Volt sok álmunk, ezernyi vágyunk, Naphosszat rohanunk, Sok aprócska jelből, még szavak nélkül is Volt sok álmunk, ezernyi vágyunk Volt sok álmunk, ezernyi vágyunk Hittünk a tündérmeséknek!
Hol marad az önkontroll Nagyvilági élet a nagyok dolga,
Hol marad az önkontroll?
A szerelmes a láztól eszét veszti,
Hol marad az önkontroll?
Hol van a kezdet, hol van a vég;
Hol van a határ?
Valahol egy zenekar a haját rázza,
Hol marad az önkontroll?
Hol van a kezdet, hol van a vég;
Hol van a határ?
Hol marad az önkontroll?
Hova menekülj Csodára várva ülsz a telefon mellett.
El messzire, el
Csodára várva ülsz a járda szélén.
El messzire, el
INVISIBLE FAIRY-QUEEN / Láthatatlan jó tündér If you really feel hopeless, lifes broken your heart
When theres no one to trust and all your hopes died
Once she comes and shes going to help you out
If youre wandering around though its raining outside
If whatever you do you never reach the sky
And you gaze up to the sky, look for answer from the stars
Once she comes and shes going to help you out
Jeleket küldök Valami ritmus kéne már, valami dögös dolog;
Úgy várom, hogy valaki rám találjon, fogja a kezem a bajban,
Én átpengetem az életemet, nyomom a rock & rollt,
Úgy várom, hogy valaki rám találjon, fogja a kezem a bajban;
Én rád hangolom a hangszereket, és máris letölthető;
Úgy várom, hogy valaki rám találjon, fogja a kezem a bajban;
Kalandra fel! Hozzuk le a földre az álmokat, Ez az a hely, egy új világ; Mi az az erő, mi egyre húz, Kalandra fel, ez egy új világ, Mint egy városba tévedt indián, Fura az élet, bár gyakran elvesz, Kalandra fel, ez egy új világ, Mint egy városba tévedt indián, Lehetsz te bohém vagy morózus lélek, Kalandra fel, ez egy új világ, Kalandra fel, ez egy új világ;
Kalandorok Cigarettára gyújt,
Nem számít a pénz,
Nem hiányzik a szülőföld,
Anyám szlovák volt,
Asszony már itt akadt,
Nézz meg engem, fiú,
Kalandorok!
Karácsony éjjelén Kár lenne összeveszni,
Kietlen hajnalon Kietlen hajnalon a vonatról leszállt,
Álmodtam sokszor, hogy újra itt leszel,
A legszebb álmom voltál, s nincs senki más,
Kietlen pályaudvar, esőt hord a szél,
Állunk csak tétován, fáradtan összeborulva,
Állunk csak tétován, fáradtan összeborulva,
A legszebb álmom voltál, s nincs senki más,
Kié ez az ország Megtéptek jól, de semmi gáz!
Kifogyott a puszizsák Elég legyen már az egészből,
De várj, most megállj!
Inkább szoríts erősen, édes,
Viszonylag békés, nyugodt vagyok,
De várj, most megállj!
Inkább szoríts erősen, édes,
Jó, hogyha itt vagy és bolondozunk.
De várj, most megállj!
Inkább szoríts erősen, édes,
Van az úgy néha nálam,
Kinek van igaza? Leparkol egy ficsúr az út közepén;
Kívül a körön Megcsípnek rögtön, ha vétkezel,
Kőhegyek Hajtom a dolgot, húzom a szekeret,
Gyorsul a tempó, forognak a kerekek,
Mi lesz veled,
Nyomják a csengőt, csörömpöl a telefon,
Mi lesz veled,
Korántsem végleges téma Ez korántsem végleges téma.
Korántsem végleges téma,
Küldök egy puszit
Küldök egy puszit, Csak semmi luxus; De küldök egy puszit, Ez nem, a mennyország, De küldök egy puszit,
Külvárosi sötét Lepusztult, füstös éjszakai lebuj
Taxisok szántják sóváran a betont,
Rideg a valóság.
Rendőrök jönnek, a papírokat kérik,
Külvárosi sötét;
Alvilági lények a földből kibújnak,
Külvárosi sötét;
Kutya világ Leszáll az éj, kihunynak a fények.
Kemény idők, kutya világ;
Láthatatlan jó tündér Ha megtört az élet,
Még segíthet egy láthatatlan jó tündér.
Ha nincs már kiben higgy,
Még segíthet egy láthatatlan jó tündér.
Ha céltalanul kószálsz,
Még segíthet egy láthatatlan jó tündér.
Ha járhatatlan úton
Akkor eljön és segít majd egy jó tündér.
...és felnézel az égre,
Egyszer eljön és segít majd egy jó tündér.
Legalább egyszer Kitört a nyár és szabad a tér,
Tegyél úgy édes, mint aki él,
Úgy ahogy régen, elindulunk,
Ledobom az órám, nem érdekel,
Az életben egyszer tegyük, ami igazán jó!
Felejts el minden panaszkodást,
Egy lélegzet, szabad vagyok,
Az életben egyszer tegyük, ami igazán jó!
(Csak arra kérlek)
Legalább egyszer! Legalább egyszer!
Legbensőbb énem Ismerjük egymást, tudod jól, milyen vagyok;
Egyszer ölelünk, aztán eldobunk minden érzést,
LET HER GO IF SHE WANTS TO GO Love is a game where noone knows the end
All those magical feelings
Let her go if she wants to go
It all begins with a sweet smile
Let her go if she wants to go
Let her go away
Lélekvesztőn utazunk Kinek mennyit ér ez a furcsa játék, S amit úgy hívtunk, hogy szeretet vagy lelkiismeret; Tébolyult elmék, hitehagyott lelkek, S amit úgy hívtunk, hogy szeretet vagy lelkiismeret; Egy lélekvesztőn utazunk. Lélekvesztőn utazunk. Totális káosz, erőltetett jókedv, S amit úgy hívtunk, hogy szeretet vagy lelkiismeret; Egy lélekvesztőn utazunk. Lélekvesztőn utazunk.
Ma éjszaka Hosszadalmas esték, békés unalom.
Magányos utazó Most, hogy magadra hagytak,
Most is gyötör a kétség,
Csak egy utazó, magányos utazó,
Felejtsd el mindazt, mi történt,
Csak egy utazó, magányos utazó,
Nyitva az ajtó, szabad a tér,
Zord utakon gázolsz,
Csak egy utazó, magányos utazó,
Csak egy utazó, magányos utazó,
Marad a kérdés Ahol az út majd a folyóhoz ér,
Ahol az idő nem hajszol, nem űz,
Ahol az értelem előtt leomlott már a fal,
Ahol a vágyaid előtt nem lehet akadály,
Ahol az út majd a folyóhoz ér,
Május végén ébred a szerelem Vége az iskolának,
Megvár a Balaton Kitört a pánik
Merész vágyakkal Hej, te farmeres tini-baba!
Mi legyen a dalban .és, ha kérded, mi legyen a dalban
Mi legyen a dalban?
Lehetne nyár, kell egy kis szerelem,
Lehetne mosoly, rejtjeles üzenet,
.és, ha kérded, mi legyen a dalban
Lehetne tél, végtelen utazás,
.és, ha kérded, mi legyen a dalban
Minden a legnagyobb zűrben Minden a leg... a legnagyobb zűrben,
Mindenki bolond Jövök-megyek, fontoskodok,
Mindenféle gondokból lett
....és folytathatnám reggelig,
Mindenki bolond,
Biztosnak vélt képletekből
.... és folytathatnám reggelig,
Mindenki bolond,
Minden viharon át Ellenünk játszik az idő,
Mindent, csak azt nem - Bájos kis csibész - szólt a srác. Néhány ügyetlen mondat, Mindig csak : Bűvös lányszobák, buja szentély, Végre félve ölel át, Mindig csak : Nem, nem, mindent, csak azt nem,
Nagy dobás Ma lerázom a gondokat a vállamról, Feldobódott hangulatban más színű a világ.
Nagy a kísértés Baráti körben Azt mondod, hogy elég ...és, hogyha adódik egy alkalom Megfogadtad százszor ...és, hogyha adódik egy alkalom
Napszerelmesek
Nehéz eset Látszólag, jól vagyok,
De akik jól ismernek, máshogy érzik;
Nehéz eset, nehéz eset!
Azt mondták, hogy a türelem,
Annyi a dolog, a tennivaló,
Nehéz eset, nehéz eset!
Neked valaki kell Úgy tanultuk, hogy nagy a világ,
Ne kezdd újra, kérlek Ne kezdd újra, kérlek,
Rendbe hozni, ami elmúlt ...és most kérdem:
Neked én voltam az első,
... és most kérdem:
Ne kezdd újra, kérlek,
...már késő,
Ne maradj távol Tele van a város szerelemmel.
Ne menj férjhez rock-zenészhez A pult mögül az Évi Nem egy hétköznapi fazon, Egy csodabogár, aki érdekes, Kinek megjött már az esze, A melóban a csajok meg majd, És megvárja mindig munka után, Ne menj férjhez! Ne menj férjhez! Próbálkozni lehet, de A zenészek között Álmodozó kamasz, önfejű; ...és, ha megkéri a kezed, hogy izgalmakat akarsz Valahogy majd csak boldogulsz, Ne menj férjhez! Ne menj férjhez!
Nem várok, míg lemegy a nap Kell még egy kis öröm,
Én nem várok, míg lemegy a nap,
Van, aki csak mesél,
Én nem vagyok egy álszent, mimóza lélek,
Én nem várok, míg lemegy a nap,
Oly boldogok leszünk, és élvezzük egymást,
Nem várok, míg lemegy a nap,
Én nem várok, míg lemegy a nap,
Én nem várok, míg lemegy a nap,
Ne zavarjon senki Elegem van az egészből,
Nyári éjszakák Elfeledtél mindent, nem gondolsz reám;
Nyúldomb-blues
Magadba nézz, s ne rám! Az ég hullajtott rád Elhagyott árkok mélyén sír a blues,
Ó, Zsuzsa! Ó, Zsuzsa Ó, Zsuzsa Lehet, hogy egyedül vagy, Ó, Zsuzsa, Ó, Zsuzsa, Lehetett volna ez egy nagy szerelem, Ó, Zsuzsa, Ó, Zsuzsa
Olyannak szeress Belép az ajtón,
Pár napig jó volt nélküled Lassan két hete is van már, hogy
Pár órás öröm Gyűlölöd az időt, a kilométereket,
Ha túl vagytok a dolgon, minden sietős;
Épphogy csak köszön, még meg sem érkezett,
Pörgess fel (Táncolj a teraszon!) Lelombozódtam teljesen, hát
Talán egy ital, vagy valami zene,
Dobj fel kérlek, valamivel!
Most akár egy olcsó poén is bejöhet, de
Például vedd le a ruhád és táncolj a teraszon,
Dobj fel kérlek, valamivel!
Rázz fel, Hédi! Rázz fel, Hédi!
Semmi se kötelező Húzod az igát, vered az asztalt,
Semmit ne ígérj Nem kell, hogy bolondíts,
Szállj el szabadon Két éve volt, egy koncert után,
Szerelem szabadon Útjára indul az örömszerzés,
Szeretni kéne Szeretni kéne, ölelni kéne,
Szóbeszéd Hűs az éj a pillangók havában;
Kés a szó a pletyka-nép kezében;
Szóbeszéd, szóbeszéd.
Szorul a hurok Világra jöttem vihar előtt.
A háziköntös rajtad, a vacsora is kész, Mindenki nézi, mindenki tapsol, Felhőtlen öröm, mindenki táncol, Mindenki nézi, mindenki tapsol, Mindenki nézi, mindenki tapsol, Mindnyájunknak jár egy kis szenzáció, Mindenki nézi, mindenki tapsol,
Szűk nekünk ez a város Szűk nekünk ez a város;
Ki kellene törni gyorsan,
Szűk nekünk ez a város;
Egy kis segítség kéne tőled,
Merésznek tűnő álom,
Szűk nekünk ez a város;
Szűk nekünk ez a város;
Szűk nekünk ez a város;
Szűk nekünk ez a város;
Tele van a város szerelemmel Egymásba érnek a randevúk;
Tettenérés Mosoly csillan az arcodon, Fülön csíptük a pillanatot, de jól tudjuk ma
már, Egy zenekar pózol a kamera előtt, Átéltük azt a pillanatot, szép is volt talán, Haverok lenn a Balaton-parton, Visszasírjuk a pillanatot, de hol van az ma már, Gyűjtögetjük, rendezgetjük az emlékeket, Az a csodacsatár ott én vagyok, Nagy volt bennem a lelkesedés, vártam a folytatást, Apám s anyám még fiatalok,
THE GAME OF CHANGE / Véletlen
The morning's far away
A moment and you wake up
We re still here we dream awake we're alive
The train s about to leave now
We re still, we dream awake, we re alive
Morning's finally come
THE MORE ALONE WE FEEL / Együtt is egyedül vagyunk
When we dream
When we wake
When we row
THE SONGS STILL LIKE IN THE OL DAYS / A dal még most is a régi Well, here, I see comes an old friend
Hes all right, just like in high-school
The songs still like in the oldays
You were always there on the bleachers
I bet, nice girls endlessly chase you
The songs still like in the oldays
Yeah, I remember the old Club
The songs still like in the oldays
THE WILDER ME / A vadabbik énem I'm so glad when I meet you
Oh my Darling I want to ask
You'll never know, you'll never know
Be proud of your coloured nails,
You'll never know, you'll never know
THIS MAGIC NIGHT / Varázsos éjen át In your teenage years so different was your life
All these stars are staring at you
When we were twenty all the songs were about us
All these stars are staring at you
Glorious teenage dreams are blowing in the wind
All these stars are staring at you
THIS TOWN AINT BIG ENOUGH FOR US / Szűk nekünk ez a város This town aint big enough for us
Should break away immediately
This town aint big enough for us
I could use a helping hand
Maybe the dreams too wild
This town aint big enough for us
This town ain big enough for us
This town aint big enough for us
Titok Elmondanám, kivel, hányszor,
TO GET ON WITH ME / Nehéz eset I'm all right as you can see,
But those who know me, they feel different
To get on with me, to get on with me
They endlessly say, just be patient,
Theres a lot for me, nowadays, to do
To get on with me, to get on with me
TRY TO FEEL OKAY / Minden a legnagyobb zűrben Nothing is right
Nothing is right
Yes, I believe that little fun cures you
Türelem Csodáltam mindig a női nemet,
Utolérnek valahol Nagyvárosi dzsungel mélyén
Valakit mindig küld az ég Újra összetört egy álom, Tedd a szekrénybe a régit, Olyankor valakit mindig küld az ég, Meg se fordulsz, pedig várja; Jöhet a metrón, jöhet a jégen, Valakit mindig küld az ég, Olyankor valakit mindig küld az ég, Egekbe repít, a porba lehúz, Valakit mégis, valakit mégis,
Varázsos éjen át Tizenhét évesen még más volt a világ,
és csak néznek a csillagok,
Húszévesen úgy éreztük rólunk szól a dal,
és csak néznek a csillagok,
Magasztos álmainkat sodorja a szél,
és csak néznek a csillagok,
Vágyom egy nyári napra Kopog az eső, kavar a szél;
Vágyom egy napra,
Hülyére vesznek, egy helyben állsz,
Vágyom egy napra,
Ideges, ideges,
Egyik láb a féken, a másik meg a gázon.
Vágyom egy napra,
Ideges, ideges,
Várjuk ki a végét Csupa boldogság az élet, napfény és derű; . és csak ígérgetünk, meg fogadkozunk, Két úriember a TV-ben egymásnak feszül, . és csak ígérgetünk, meg fogadkozunk, Rólam is mondtak mindent, nem olyan lényeges. . és csak okoskodunk, meg ígérgetünk,
Várlak lenn a téren Illatfelhő közelít
Végre elrepülhetünk Utáltunk minden kötöttséget
Ha néha az utcán összefutunk,
Veled újra kezdeném Zötyög az autó, száll a por;
Véletlen Hol van még a reggel,
Egy véletlenen múlik,
Pár lépés és fent vagy,
Egy véletlenen múlik,
Még itt vagyunk, még álmodunk, még élünk,
A vonat rögtön indul,
Egy véletlenen múlik,
Még itt vagyunk, még álmodunk, még élünk,
Eljött hát a reggel,
Egy véletlenen múlik,
Visszatérő álom Sejtelmes, furcsa érzés,
Rég elmúlt időkbe vitt át,
Szikrázó napsütésben,
Önfeledt bújócskáztunk,
Sejtelmes álom, te mindig visszatérsz,
Sejtelmes, furcsa érzés,
Sejtelmes álom, te mindig visszatérsz,
kitárulkozni félsz.
A félresikerült kalandok után,
mondd, mit akarsz még?!
Te vagy a vesztes, én a győztes,
vagy fordítva, mindegy, ha úgy a jó!
Egyre gondolunk, máshova nézünk;
kimondani miért nem lehet?
Magamról kérdezel, vagy
másokról beszélsz.
Az értelmét vesztett kapcsolatokról,
mit is mondanék?!
Te vagy a vétkes, én a vétlen,
vagy fordítva, mindegy, ha úgy a jó!
Egyre gondolunk, máshova nézünk;
kimondani miért nem mered?
Add ki magadból a feszültséget!
Esténként tervezel,
aztán levelet írsz.
Másnap az egészet összegyűröd,
inkább telefonon hívsz.
vagy fordítva, mindegy, ha úgy a jó!
Egyre gondolunk, máshova nézünk;
kimondani miért nem mered?
Add ki magadból a feszültséget!
országos cimborám,
mindegyik megnősült rég.
otthon és nő nélkül,
elveszett, bús agglegény.
ki kényeztet, s jókat főz mára.
Mondd, hol találok egy társra,
ki szó nélkül elvisel.
hajnalig kukorékolok,
elmegyek horgászni reggel.
italom kikérem,
szivarra gyújtok, ha kell.
ki kényeztet, s jókat főz mára.
Mondd, hol találok egy társra,
ki szó nélkül elvisel.
Egyszer már megtörtént, gyűrű is volt;
a függetlenségemen nem eshet folt.
Hiába mondtam, hogy jó srác vagyok,
de kiismert, s jól itt hagyott.
ki nem sandít egyszer se másra.
Mondd, hol találok egy társra,
ki szó nélkül elvisel.
s nem lesz az ajtó se zárva.
Mondd, hol találok egy társra,
ki szó nélkül elvisel.
országos cimborám,
mondjátok, hol rontom el?!
a várakozó reggel,
engedd be őt,
engedd be őt!
Ajtód előtt, ha vár,
ha kopogtat az ember;
legyen időd,
legyen időd!
életedet éld!
Másokat is láss,
ha indulnak feléd!
Oszd meg ami jó,
oszd meg ami szép!
Ne csak a saját
életedet éld!
a szürke csendből rád szól:
legyen erőd,
legyen időd!
Ajtód előtt, ha vár,
ha megtorpan egy vándor;
fogadd be őt,
legyen időd!
Másokat is láss,
ha indulnak feléd!
Oszd meg ami jó,
oszd meg ami szép!
Ne csak a saját
életedet éld!
még jó, hogy ordítok;
ne erőltesd rám
az akaratod!
Ne nyomozz utánam,
mert ingerült leszek!
S ha zavarba hozol,
védekezek.
Ha hívatlanul törsz rám,
sose találsz otthon;
hogy mikor érek rá,
még nem tudom.
Gyanúba keverhetsz;
mit számít már nekem?!
Hogy fejemre nőj,
nem engedem!
Engedj, akaratos tündér!
Amit kérsz, megkapod!
Engedj, akaratos tündér!
Csak ne légy erőszakos!
Tanácsot adhatsz, de egyedül döntök, bármit csinálsz!
Én kedvellek téged, még akkor is, ha kritizálsz!
azért is maradok.
Nyugalomra intesz?!
Felrobbanok!
Ne sajnáltasd magad!
Úgyse figyelek;
...és, ha megzsarolsz,
nem fizetek!
Engedj, akaratos tündér!
Amit kérsz, megkapod!
Engedj, akaratos tündér!
Csak ne légy erőszakos!
Tanácsot adhatsz, de egyedül döntök, bármit csinálsz!
Én kedvellek téged, még akkor is, ha kritizálsz!
hogy kirúgjunk a hámból, jó ürügy.
Nem bánom, menjünk, itt az alkalom
ezen az alkoholba mártott hajnalon.
a dolgozónak így megy el a józan esze.
Ő jól bírja a dolgot, én is megszokom,
ezen az alkoholba mártott hajnalon.
a fotelbe-fáradt pihengetésből
Rúgjunk ki a hámból, mint azelőtt,
ma éjjel haver, kiengedjük a gőzt.
a körúti csendben, éktelen a lárma.
Hol posztol egy rendőr, balhé lesz, tudom;
ezen az alkoholba mártott hajnalon.
de emlékezz Józsi, megmondtam én:
Jobb, ha otthon üljük meg a névnapod,
ezen az alkoholba mártott hajnalon.
... és most összetörten énekeljük egy padon,
ezen az alkoholba mártott hajnalon, hogy:
... és most összetörten énekeljük egy padon,
ezen az alkoholba mártott hajnalon, hogy:
Jaj.
jöjjek, ha akarok;
ma kaland lesz!
Várnak, úgy hat előtt,
pont úgy, mint azelőtt;
de nem megy ez!
Nem érdekelnek a hülyeségek,
a meló utáni sörözések.
Van egy lány, kinek nem az a jó,
ha vagány vagyok és nagy ivó.
Ma ő a fontos, nem a haver,
megadja nekem, azt ami kell,
amire vágyom,
azt, amire vágyom.
Az autóba beülök,
rájuk se fütyülök.
Na indulás!
A körúton gurulok,
a piroson átjutok,
ájulás!
A polgárok néznek, a rendőr fütyül,
egy motoros vadász a nyeregbe ül.
Van egy lány, kinek nem az a fő,
hogy merész legyek és vakmerő.
Ma ő a fontos, nem a haver,
megadja nekem, azt ami kell,
amire vágyom,
azt, amire vágyom.
Nézz te drága Én itt vagyok,
őrületesen feldobott.
Egyedül rajtad áll,
hogy összejön-e valami, ezen az éjszakán.
VIII. kerület,
gyáva, ki beijed
a sötétben.
Tombol a szerelem,
nem látja a kutya sem
- ígérem.
Az Üllői úton leparkolunk,
az élvezeteknek behódolunk.
Na végre egy lány, kinek nem az kell,
hogy dumás legyek, nagy dinnyefej.
Ma ő a fontos, nem a haver,
megadja nekem, azt ami kell,
amire vágyom,
azt, amire vágyom.
kiáltanál, de nincs kiért;
komor, fekete ég alatt
álmodó csillag vagy.
lobogni nem tudsz, kihunyni félsz.
Az nem lehet, hogy gyáván alul maradsz,
te álmodó csillag vagy.
hogy előbbre juthass, nincs sok esély.
Csak hajtasz, majdnem beleszakadsz,
mégis álmodó csillag vagy.
álmodó csillag, én itt vagyok,
csak jeleket küldj felém!
Gyere, ébredj! Most itt van a perc
hogy eldobd magadtól azt, ami bánt,
mindazt, amitől félsz.
álmodó csillag vagy.
Álmodó csillag vagy.
vigyázz magadra!
S az utcára léptél
sorsodra hagyva.
Kietlen házak közt
ébred a sötét;
érezni hűvös
leheletét.
A második sarkon
utánad szólnak.
Züllött csavargók
az ágyukba hívnak.
Éjszakai lepkék és
kóbor farkasok
éhesen várják
az áldozatot.
Árnyak mindenütt.
Éjszakai árnyak
az éj leple alatt
utadba állnak.
Az alsó rakparton
vihar utáni kép;
összetört lámpák és
telefonfülkék.
Nyomasztó világ,
árnyak mindenütt;
hátadban érzed
a tekintetük.
Egy oszlop mögé bújsz;
a házkapuk zárva;
merre menekülj
a szabadulásba?!
Kéjencek, rablók és
gyanús alakok
várják az újabb
áldozatot.
Árnyak mindenütt.
Éjszakai árnyak
az éj leple alatt
utadba állnak.
gitárjuk ott lóg a vállukon.
Mindenre elszánt ifjú nemzedék;
álmukban siker és dicsőség.
Ez csak egy ártatlan fegyver!
akire végül a szerencse vár.
Lesz-e aki bírja az ingoványon át;
...és nem fordul vissza, ha a mélyére lát.
Ez csak egy ártatlan fegyver!
mire megvilágosult,
hogy önmagamból
egyedül a zene kiút;
hogy kimondhassak mindent,
amit gondolok;
kell ez a fegyver,
amit hordozok.
mert akkor mint a mágnes odatapadsz.
Mit számít a tiltás és egy nagy pofon,
úgyis csattan elég majd az arcodon.
Ez csak egy ártatlan fegyver!
Hát emeld magasba!
Ez csak egy ártatlan fegyver!
ha szállnak a hangok, a varázsporszemek.
így egyszerűen átvarázsolom az életet.
a varázsemlékkönyv titkait most elmondom neked.
ha kedvem tartja, dúdolok vagy énekelgetek,
és látod, egyszerűen átvarázsolom az életet.
olyan, mint egy iskolai feladat,
olyan, mint a gyűlölt hálapénz;
A siker
olyan, mint a családi ékszer,
olyan, mint a cukor és a méz;
olyan, mint a sexfotó a falon,
olyan, mint egy eltüntetett gyémánt;
A siker
olyan, mint a meg nem értett művész,
olyan, mint az asszony és a lány:
kézről-kézre,
kézről-kézre jár!
olyan, mint a bírósági végzés,
olyan, mint egy értelmetlen tréfa;
A siker
olyan, mint a vállalati döntés,
olyan mint egy negatív példa;
olyan, mint a legtitkosabb napló,
olyan, mint egy kérdéses terület;
A siker
olyan, mint a jog és a bizalom,
olyan, mint a rang és a becsület;
kézről-kézre,
kézről-kézre,
kézről-kézre jár!
hogy nagy a család;
így mindenre tudunk
megoldást.
... és hogyha nálam
van egy kis zűr;
azt senki se nézi
tétlenül.
Jól jön egy tanács,
netán egy pofon;
még mindig jobban járok,
ha itthon kapom.
De újabban már
nincs sok baj velem;
állítólag mostanára
megjött az eszem.
A siker titka a család;
mi mindenre találunk
megoldást.
Én vagyok a házban
a legnagyobb gyerek;
az okosabbra bízzák
a kényes ügyeket.
De ne kérdezz erről,
többet úgyse mondhatok;
a lényeg az, hogy megfejtettem
mi a titok.
A siker titka a család;
mi mindenre találunk
megoldást.
She found her way home throughout all the pain
I might be a fool, she whispered in my ear,
But I am here again an I am here to stay
Her voice gets through to me, How are you, love?
My soul has been restless, now it longs for peace
Three years already gone, dont know what to say
I am still vulnerable when you come my way
Couldnt escape from your sweetest memory
Ive been praying for someone like you for long
I still do want you even if Im wrong
Youve fooled me many times
So, can I trust you, love?
What can I hope for on this cold November day?
Lonely, strange arrivals, trains with sleepy face
Tomorrows will go by, just like yesterdays
And slowly this small city starts a new day
Ive been praying for someone like you for long
I still do want you even if Im wrong
Youve fooled me many times
So, can I trust you, love?
In the future, honey, tell me what may come
I still do want you even if Im wrong
Youve fooled me many times
But let me trust you, love
jó, hogy az enyém vagy;
csak arra kérlek kedvesem,
ne hagyd el magad!
hogy vonzó legyen a kép.
Az én barátnőm olyan legyen,
amilyet szeretnék.
a klumpád felejtsd otthon;
szexisebb egy magas sarkú,
nem először mondom.
hogy mindig szép legyél;
majd én is olyan pasas leszek
amilyet szeretnél.
hogy férfiszemmel, mi az, ami számít,
mi az, ami izgat, mi az, ami kábít.
Nem tudhatod, nem tudhatod!
hogy kihozod belőlem a vadabbik énem.
ne sajnáld a rúzst;
máris valami bizsereg bennem;
rögtön lángra gyújt.
roppant hízeleg;
csak ámuldozzon a sok haver,
ha meglátnak veled.
hogy férfiszemmel, mi az, ami számít,
mi az, ami izgat, mi az, ami kábít.
Nem tudhatod, nem tudhatod!
hogy kihozod belőlem a vadabbik énem.
... hogy kihozod belőlem a vadabbik énem.
antennákat állít, zsebekbe rejti el.
Diplomata táskájában nem tudni mi volt,
Kesztyűben dolgozik, sötét szemüveget hord.
a nyomravezetőnek tisztes jutalmat ígér.
A közvélemény nyugtalan, új hírekre éhes;
én tudom csak egyedül, ki lehet a vétkes!
Workinson!
Workinson a bűnös, a bűnös, a bűnös!
Workinson!
a szakértők összeülnek, egymást faggatják.
A tanuk elhallgattak, némák, egy sem él;
ismertetőjele az, hogy senkit sem kímél!
Workinson!
Workinson a bűnös, a bűnös, a bűnös!
Workinson!
megadom a hangot ha kérsz;
most hiába verem az asztalt, hogy hamis,
hiába minden okos érv.
...mert minden jó, csak semmi sem működik!
ami itt a földön megterem,
most hiába nyomom a gázt be a földig,
nem indul, az égre sem.
...mert minden jó, csak semmi se működik!
akit a mozikban láthatok;
most a heverőmön fekszik s a kezét nyújtja,
de közelebb már nem jutok.
...mert minden jó, csak semmi sem működik!
az önérzetet sértő intrikát;
de hiába hiszek én az értelemben,
ha én hiszek és senki más.
...mert minden jó, csak semmi sem működik!
felfogod a lényegét:
egy ami biztos, hogy semmi sem biztos;
hiába minden ellenérv!
...mert minden jó, csak semmi sem működik!
megértsem, arra kérlek,
válaszolj, szerelmem.
Az miért baj, ha sok a dolgom;
tudom, sétálni akarsz folyton.
Na jó! Legyen! Kinn a ligetben.
a rovásomon már sok van;
átölelsz, mégis.
Na, bocsánat azért nincsen
és rendben sincs azért minden
énvelem, persze, csak nyugi legyen.
Csak nyugi legyen!
La, lalala lalalalala
mit egy férfi már meg se érthet;
de így a jó.
S ne légy rám soha mérges,
ha mosolygok rajtad édes;
s ez így a jó.
azt mondod: persze, persze;
mert így a jó, szerinted.
Őrült szerelmi mámor,
már céloz a nyíllal Ámor;
lesben áll, vigyázz, még eltalál.
Még eltalál.
La, lalala lalalalala
mit egy férfi már meg se érthet;
de így a jó.
S ne légy rám soha mérges,
ha mosolygok rajtad édes;
s ez így a jó, szerintem. (Így a jó.)
hogy megértsem, arra kérlek,
válaszolj, szerelmem.
S ne légy rám soha mérges,
ha mosolygok rajtad édes;
s ez így a jó, szerintem. (Így a jó.)
megértsem, arra kérlek,
válaszolj.
egy zenekar nyomja a színpadon.
Egy-két alak őrjöng,
a többi meg könyököl az asztalon.
itallal érkezik a placcon át,
fenekét riszálja,
és kikerül egy részeg katonát.
Négy-öt whisky meg se árt!
Csomagol a zenekar, éktelen a zaj;
unjuk már a sok dumát!
a sarokba bújik el egy pasassal,
szerelemről szó sincs,
egymásnak esnek azonnal.
Frankie a melóról magyaráz,
leragad a szemünk,
veszettül unjuk már a sok dumát.
Négy-öt whisky meg se árt!
Csomagol a zenekar, éktelen a zaj;
unjuk már a sok dumát!
nagyon elegünk van már az egészből,
indulhatnánk haza, de ő
előadást tart a nejéről.
újra teletölti a poharát,
jobb, ha most lelépünk,
ne várjuk itt meg a maffiát!
Négy-öt whisky meg se árt!
Csomagol a zenekar, éktelen a zaj;
unjuk már a sok dumát!
Over the boulevard but inside the town
Dirty tables, strange faces round here
Like in the Wild West, theyre swigging cheap beer
Whores on the sidewalk are showing their feet
Poor Joes in the trash with hungry eyes
In the House of Lords he may spend the night
Theres surely something wrong, everything stinks
There are wild tattoos on perfect muscles
Techno is rumbling, short street-hassles
Cold is the reality
Darkness in the suburb
No justice, no peace
Hunting for their prey, ready for the fight
A small child is waiting, next to the bar
For his daddy to come and staring at a star
Cold is the reality
Darkness in the suburb
No justice, no peace
kibújt a felhők alól,
a felhúzott redőnyök árnya mögül
vidámabb zene szól.
ülünk és napozunk,
kibontott hajjal, kamaszos bájjal,
de jó, hogy itt vagyunk.
egy kis derű a szívemen,
mert megmozdult itt bent már valami,
tán egy kis szerelem,
csak egy kis szerelem,
jól jönne már, jól jönne már nekem.
lehúzott ablakon egy lány figyel.
Igéző szemek, egy félmosoly;
mindenki életre kel.
egy kis derű a szívemen,
most megpezsdült végre már valami,
tán egy kis szerelem,
csak egy kis szerelem,
jól jönne már, jól jönne már nekem.
egy kis derű a szívemen,
mert megmozdult itt bent már valami,
csak egy kis szerelem,
csak egy kis szerelem.
egy kis derű a szívemen,
most megpezsdült végre már valami,
csak egy kis szerelem,
csak egy kis szerelem,
jól jönne még, jól állna még nekem.
ennyi volt a nyarunk.
Egy óra múlva már könyörtelen
indul a vonatunk.
Szedjük össze gyorsan a holmikat,
a mackót a bőröndbe tedd!
A hátizsákba meg gyömöszöld be
a szép emlékeket!
Egy reggeli kinn a szabadban,
az indulás előtt;
egy reggeli kinn a szabadban,
a búcsúzás előtt.
Már megszáradtak a fürdőruhák;
a stégen nem napozik senki.
A szobákban jó nagy a felfordulás,
a hangulat se a régi.
Utolsó szavak, fogadkozások,
hívunk telefonon,
írunk neked, vagy megkeresünk;
lesz rá alkalom!
Egy reggeli kinn a szabadban,
az indulás előtt;
egy reggeli kinn a szabadban,
a búcsúzás előtt.
Nekünk semmi se lehet komplikált.
Ma végre együtt a csapat,
a régi társaság,
ahol senki se idegen,
mind` jó barát.
És elővesszük a hangszereket,
aztán megpörgetjük az üvegeket.
Ma végre együtt a csapat,
a régi társaság,
ahol senki se idegen,
mind` jó barát.
Mi azt csináljuk, amit szeretünk;
míg bírja a torkunk énekelünk.
Ma végre együtt a csapat,
a régi társaság,
ahol senki se idegen,
mind` jó barát.
Na végre együtt a csapat,
ugyanaz a társaság,
és mi réges-régen
nem várunk csodát..
egymás szívében ott vagyunk.
Csak álmodunk
és fel sem tűnik, hogy változunk.
Unalmas minden érzés,
már elmúlt három év,
valahogy egész más,
más volt a kezdetén.
Ébredünk,
még egymást átölelve érkezünk.
Csak ébredünk,
a szürke megszokástól szenvedünk.
Egymás szavába vágunk,
egymásba karmolunk,
valahogy együtt is egyedül,
egyedül vagyunk.
Vádolunk,
apró hibákat felfújunk.
Csak vádolunk
és egymás lelkébe gázolunk.
A szerelem most is elmúlt,
már semmit se nyújt;
valahogy együtt is egyedül,
egyedül vagyunk.
Együtt is egyedül,
egyedül vagyunk.
hogy érezzük egymást, s jó legyen a hangulat.
itt nem kell másnak látszani, az légy, aki vagy.
Kapcsold hát ki a telefont, és ne is vedd elő,
úgy sincs térerő.
ez izgalmasabb téma, mint akármilyen -izmus.
itt nem röhög ki, hátad mögött néhány jó barát.
Hát lazíts, ha feszül a gomb!
Itt van az idő, itt van az alkalom.
(Elég egy mozdulat!)
hogy érezzük egymást, s jó legyen a hangulat.
(Halljuk a hangodat!)
Elég egy mosoly, elég egy mozdulat.
Eltelt egy hét, nem láttalak.
Én megértem azt is, hogy nincs több időd,
s az élet máshova köt.
csak múlnak az évek, mi lesz velem.
Próbáltam mondani, kinevettél,
gyenge, ki dönteni fél..
nekem társtalan, magányos így
a világ - nélküled.
fogadkozunk, ígérgetünk.
Ellopott percek, önáltatás,
csalóka, hamis bolondozás.
Mindketten tudjuk, egyedül hagysz.
az utolsó dalnál hozzám értél.
Valamit mondtál, de nagy volt a zaj,
eltűntünk együtt hamar.
magam se tudtam, hogy lesz tovább.
Azóta tart ez a furcsa szerelem,
ami jó is, meg rossz is nekem.
kilátástalan minden,
a világ - nélküled.
fogadkozunk, ígérgetünk.
Ellopott percek, önáltatás,
csalóka, hamis bolondozás.
Mindketten tudjuk, egyedül hagysz.
Mindketten tudjuk, úgyis egyedül hagysz.
nem lehet, hogy felejtünk.
Mikor egy rock-koncerten az első sorban
feltettük a kezünk.
Mikor holtfáradtan hazaindultunk
egy lepusztult vonaton;
és összefogva egymásba bújtunk
titkon, kinn a peronon.
Aztán csörgött a telefon, nem jössz többet,
meg különben is mást akarsz.
Én is! feleltem, fölényesen.
Azóta kereslek mindenkiben,
hasonló akadt, de igazi nem.
Próbáltad mással, meg egyedül is
elfeledni az emlékeink.
Egyszer úgyis eljövök érted!
Akarlak nagyon, ugye érzed?!
Egyszer úgyis eljövök érted!
Akarlak, mégis félek.
Hol vannak már azok az álmok,
amit együtt keresünk;
hogy e panel-világból egy szép napon
örökre elszökünk.
De valahogy mindig itt maradunk,
gond és küszködés.
Megértelek, hogy nehéz volt,
fárasztó ez az egész.
Csak telnek a napok, múlik a hét,
nincsen változás.
Megőrjít ez a szürkeség.
Hívnálak, de a büszkeség
legyőzi bennem a szenvedélyt.
Fájó sebeket szaggatok,
egy rögeszmés őrült, bolond vagyok!
Egyszer úgyis eljövök érted!
Akarlak nagyon, ugye érzed?!
Egyszer úgyis eljövök érted!
Akarlak, mégis egyedül tőled félek!
Hol vannak már azok az évek,
nem lehet, hogy felejtünk!
Mikor egy hátizsákkal nekiindultunk
és üres volt a zsebünk.
Éjbe nyúló beszélgetések,
naiv gondolatok.
Még átöleltél s fülembe súgtad:
mindig veled maradok!
más volt a szerelem.
Más volt a zene
abban az időben.
a zenekarokat,
s együtt akartunk
változásokat.
Csak vertük a dobot,
hogy elegünk van,
jöjjön az új zene!
S, hogy a Budai Parkba
farmernadrágban
engedjenek be.
úgy, ahogy jött,
eljár az idő
mindenki fölött.
Elszállt a széllel
úgy, ahogy jött.
a pinceklubokban;
a rock and roll-sztárok
voltak divatban.
most más a világ
a változás ide is elért.
Emlékezünk,
és büszkén mondjuk:
az volt a nemzedék!
úgy, ahogy jött,
eljár az idő
mindenki fölött.
Elszállt a széllel
úgy, ahogy jött.
az értelem nyitva áll.
Az ember nyugtalan,
előjelekre vár.
napjaink fonalán.
Mondd, mi jöhet még,
Mondd, mi vár még ránk!
és előre látok dolgokat,
de a zűrzavarban kapkodok
és nem hallom a hangomat.
hogy átlátom a helyzetet,
de a következő pillanatban
áthúzom a lényeget.
áradatból nincs kiút:
rendezed, vagy megbolondulsz,
félreállsz, vagy boldogulsz.
Az előjelekből előbbre léphetek.
az intelmeket megfogadjuk, vagy várjunk, míg lehet.
Elszabadult a szellem, fogja fejét a bölcs,
ősi vágyunk valóra válik, vagy mindent romba dönt.
Átkozott a tudás, ha nincsen rá szabály;
homlokunkon nincs babér, így nem lesz áldomás.
Óva intő égi harangok, zúgnak a falakon túl;
nyughatatlan prófétáknak vérén nem tanulsz.
Életünk s az idő, hisszük végtelen;
drága Földünk lázban ég, és vár a mérlegen!
egy féktelen nyáron át
játszott velünk a parton,
követtük,
míg ránk borult az alkony.
az éjszaka, nézd, komor sötétre vált.
ő érzi, a könnyeidtől félsz,
mert senkit nem találsz,
ki érzi, hogy érted sír az ég.
összetört,
visszazuhant a földre,
ennyi volt,
most érted hull a könnye.
csak játszott velünk egy féktelen nyáron át.
ő érzi, a könnyeidtől félsz,
mert senkit nem találsz,
ki érzi, hogy érted sír az ég.
játék a kertben,
suhanó tájak,
első szerelmek,
felnőtt vagy végre,
sodor egy örvény,
megkopott évek,
és végül a Fény.
hidegek a nappalok.
Egy lepusztult, rideg szállodában
mindjárt megfagyok.
Ritka a jó szó, a baráti hang
az ostobák között;
kitartok még, de amint lehet,
azonnal hazaszököm.
Bárcsak itt lennél velem!
Én már nehezen viselem.
Az egy felemás állapot,
hogy te otthon, én meg itt vagyok.
Idegen országban összezárva
négy bolond zenész.
Robot a munka és tompul az agy,
a melótól zsibbad a kéz.
Örökös viták, veszekedések,
hátsó gondolatok.
Mit ér az egész, ha életünk
csak a pénz körül forog!?
Bárcsak itt lennél velem!
Én már nehezen viselem.
Az egy felemás állapot,
hogy te otthon, én meg egyedül itt vagyok.
Autópályák, kilométerek,
távozó vonatok.
Disentis, Burgdorf, Widnau.
Most ki tudja hol vagyok?
Idegen város, idegen arcok,
félig értett szavak.
Hiába mosolyogsz, hiába minden,
nekik más maradsz.
Bárcsak itt lennél velem!
Én már nehezen viselem.
Az egy felemás állapot,
hogy te otthon, én meg egyedül itt vagyok.
álmos, nyugodt a csend.
Forró a föld, csak árad a fény,
játszik a leveleken.
távol marad a gond.
elült a nagy vihar.
Ideje volt már magamba bújni, hogy
elnémuljon a zaj.
Semmiség, ami bánt.
csak törékeny pillanat.
Felhőtlen órák;
ha elengeded magad,
föntről láthatod
aki voltál, aki vagy.
mi rám tört és felkavart.
Csend, nyugalom és béke
csitít és visszatart.
elsimul, csendesül.
csak törékeny pillanat.
Felhőtlen órák;
ha elengeded magad,
föntről láthatod
aki voltál, aki vagy.
aki voltál, aki vagy.
a derékig vetkőzést;
a merészebb lányok hozzáfogtak,
s nem kértek elnézést.
Izzik a levegő, perzsel a nap.
Micsoda nyáridő!
S mindemellett a medencénél
mennyi gyönyörű nő.
A jelszó: felül semmi!
A jelszó: alul semmi!
A jelszó az, hogy kulturáltan
minden ruhát le lehet venni.
Megjelentek a férfiak is, hogy
nem kell fürdőnadrág;
zavarja őket, meg különben is
mi ez a kiváltság?!
Gyűltek a ruhák egy kupacba,
mindenki vetkőzött.
Az úszómester is megpróbálta
s nekigyürkőzött.
A jelszó: felül semmi!
A jelszó: alul semmi!
A jelszó az, hogy kulturáltan
minden ruhát le lehet venni.
tárul a világ, itt az ideje, kelj fel.
Ébred a város, szemekből szökik az álom;
táncot jár a napsugár kócos ágyadon.
újra meg újra le kell, hogy merülj érte.
Ismeretlen jeleket küld az álom;
most táncot jár a napsugár kócos ágyadon.
ég és föld között;
mennyi várost, mennyi álmot
hagytál magad mögött.
átutazóként egy földszagú, tavaszi napot.
Bár erről a földről mindig a csúcsra vágytál;
s a tengernek mélyén vajon mit találtál?!
nyolcvankilenc és kilencvenegy,
ezerkilencszázkilencvenkilenc,
és persze kétezer-egy.
ég és föld között;
mennyi várost, mennyi álmot
hagytál magad mögött.
Félúton, újra szabadon,
jöttél, s a szél visz el,
szerencsecsillag segítse utad
bárhová érkezel.
sok az ismerős.
Minden ruhát felpróbálok
a tükör előtt.
Levetkőzni, felöltözni
nem egy jó dolog.
Én úgy hiszem, hogy alapjában
gátlásos vagyok.
Gátlásos vagyok,
annak mondanak.
Kívül-belül állandóan
összezavarnak.
Ismerkedni szeretnék, csak nézem
a lányokat.
Jó lenne, ha összeszedném
a bátorságomat.
Álmodozni, reménykedni
nem egy jó dolog.
Én úgy hiszem, hogy alapjában
gátlásos vagyok.
Gátlásos vagyok,
annak mondanak.
Kívül-belül állandóan
összezavarnak.
Iskolában, a pótvizsgán
felszólítottak;
mondjak már a témakörben
némi okosat, (Üljön le!)
Vezényszóra okoskodni
nem egy jó dolog.
Én úgy hiszem, hogy alapjában
gátlásos vagyok.
Gátlásos vagyok,
annak mondanak.
Kívül-belül állandóan
összezavarnak.
Villamoson autóbuszon
sok az ellenőr.
Meglapul, és lecsap rám
a megálló előtt.
Jegy nélkül utazni, bizony
nem egy jó dolog.
Én úgy hiszem, hogy alapjában
gátlásos vagyok.
Gátlásos vagyok,
annak mondanak.
Kívül-belül állandóan
összezavarnak.
hiába menekülsz;
elveszted a kontrollt magad fölött,
ha egyszer belekerülsz.
ne okold önmagad,
Ami elkezdődött, az törvényszerű,
hogy valahogy megszakad.
sejtelmes gondolat,
behálózzuk észrevétlen,
magunknak a másikat.
megfogadni nehéz;
de biztosra veheted az alapszabályt:
féltékeny sohase légy!
ha menni akar,
hagyd, hogy menjen el,
hagyd, hogy magától visszajöjjön,
úgyse felejthet el.
csak néhány találkozás,
s azt veszed észre, hogy rajta kívül
nem lehet senki más.
és már semmi se véd,
barátom, ne feledd az alapszabályt:
féltékeny sohase légy!
ha menni akar,
hagyd, hogy menjen el,
hagyd, hogy magától visszajöjjön,
úgyse felejthet el.
ismersz is talán.
Bárki bármit mondhat rólam,
Te számíthatsz reám.
minden a mélybe húz.
Át kell jutni az álca-hídon,
nincs már visszaút.
csak élni szeretnék! (Hagyjatok élni!)
Mert minden, ami volt
az éjbe hullik szét!
Én hallom az idők szavát.
Ne kérdezz, csak állj ide mellém!
Hisz mindig többre vágysz.
csak élni szeretnék! (Hagyjatok élni!)
Mert minden, ami volt
az éjbe hullik szét!
határozott céllal, vadászöltözetben.
Nem sokat beszélnek, az időt egyeztetik,
a tervet pontosítják, a puskát csőre töltik.
az őrszemek távcsövön, figyelik a tájat.
Az utakat lezárják, csapdát állítanak,
A hálót kifeszítik üldözik a vadat.
The dream of Glory and Fame in their heads
A new generation is ready for the fight
Steps on the streets, on the wilder side
Who will meet his luck in Heavens Bar?
Who will be the man getting through the stinky swamp
Never turns back although the road is long?
But when Im off the stage I fear Im lost in the haze
I want you to hear all the things that I say
With this weapon I can do it, thats the only way
Dont build your fortune on the roll of the dice
Find your own way, dont wait for magic spells
Noone can show you how to save yourself
a rosszlány megjavul,
a szájhős mereven hallgat,
a playboy térdre hull.
a szerető félrelép;
magánytól szenved a kéjenc,
a barátom félreért.
szabályzatba foglalt biztosra vett lépés;
láthatatlan háromszögben élsz.
a kérő menekül,
a házasságtörő alkot,
a csalásra fény derül.
egy munkatárssal játszik a férj,
a szexológus szívesen gyógyít;
mindenki mozog, aki él.
szabályzatba foglalt biztosra vett lépés;
láthatatlan háromszögben élsz.
álmokat hajszolunk,
nyughatatlan a szívünk.
Szerelmes útvesztőkön,
féktelen vágyainkon át repülünk.
de te sohasem érzed,
azt, hogy ugyanúgy akarlak én is,
és hogy ugyanúgy érzek.
pedig mindig csak egymásra vártunk.
Ugye érzed, egyedül érted,
és rólad szólnak az évek.
Maradj itt velem.
fáradtan ébredünk,
csak úgy pörög az élet.
Egy év egy pillanat,
s mi abból megmaradt,
a miénk, összeköt minket.
megértjük egymást,
s ha sötét felhők a kedvemre törnek
odabújhatok hozzád.
pedig mindig csak egymásra vártunk.
Ugye érzed, egyedül érted,
és rólad szólnak az évek.
Maradj itt velem. ( Maradj itt velem, maradj még!)
Most hadd mondjam el, amit érzek.
pedig mindig csak egymásra vártunk.
Ugye érzed, egyedül érted,
és rólad szólnak az évek.
Volt sok álmunk, ezernyi vágyunk,
S közben mindig csak egymásra vártunk.
Ugye érzed, ugye érzed
most itt vagyok, s akarlak téged.
Maradj itt velem!
akad, aki magát alkoholba fojtja.
Elől megy a bátor, lemarad a gyáva;
az a markába röhög, vagy a körmét rágja.
Hol marad az önkontroll?
fejjel megy a falnak, nem érdekli.
Elegáns a násznép, szalonképes,
de belenyúl a tálba, aki csak éhes.
Hol marad az önkontroll?
mennyi a sok, és meddig elég?
Hol van a mérce, hol van a súly;
mi az, ami régi, mi az, ami új?
az énekes a jelszavakat ordibálja.
Önmagáról készült a példaképe,
de ideje még nem volt, hogy jól megnézze.
Hol marad az önkontroll?
mennyi a sok és meddig elég?
Hol van a mérce, hol van a súly;
mi az, ami régi, mi az, ami új?
Hol marad az önkontroll?
Kiábrándító, pocsék a helyzet.
Mennyi félbemaradt akció,
mennyi színe hagyott illúzió!
Arra gondolsz, hova menekülj.
innen messzire el!
Hol magasak a fák, s a fű,
akad egy menedékhely.
A kőrengetegben, a belváros mélyén.
Mennyi ingerült, hűvös arc,
mennyi szorongás, mennyi harc!
Arra gondolsz, hova menekülj.
innen messzire el!
Hol magasak a fák, s a fű,
akad egy menedékhely.
If sadness comes round to tear you apart
If nothings worth living for an noone anymore
An invisible Fairy-Queen may help you out
And your beds the only place where you always hide
If everything is gone that youve dreamed about
An invisible Fairy-Queen may help you out
If an ice-cold winds blowing, youre freezing at night
Youd try a different way and start it all around
An invisible Fairy-Queen may help you out
If youre not able to move after a hundred tries
If you think its the end and your fate is sealed now
An invisible Fairy-Queen may help you out
Hoping that their brightness will show your way tonight
Why are we on earth if theres no meaning in life?
And how long will it last?
ahol dönget a gitár, dübörög a bass, mellbe vág a dob,
de sehol egy hang, serceg az éter, néha valami búg,
és sehol egy őrült, ki megbabonázva vadul nyúzza a húrt.
mint szerelmes kamasz, ki csodára vár, mondjuk, ebben a dalban.
Lesz még jobb, vagy lesz még rosszabb; semmi se követhető;
csak jeleket küldök.
mint borsót a falra, éveken át, hintem, szórom a show-t.
Talán valakit érdekel, hallja a hangom a zajban,
vagy más adóra kapcsol ebben a hangzavarban.
mint szerelmes kamasz, ki csodára vár, mondjuk, ebben a dalban.
Lesz még jobb, vagy lesz még rosszabb; semmi se követhető;
csak jeleket küldök, én csak jeleket küldök.
tudod, a közönségéről az énekes felismerhető.
Ha hallod a hangom, bárhol is élsz, nincs még veszve minden;
érezzük újra a lüktetést, pont ugyanúgy, mint régen.
mint szerelmes kamasz, ki csodára vár, mondjuk, ebben a dalban.
Lesz még jobb, vagy lesz még rosszabb; semmi se követhető;
csak jeleket küldök, én csak jeleket küldök.
Ennyi a dolgom, csak jeleket küldök, én csak jeleket küldök.
legyünk egy kicsit ma boldogabbak.
Indítsd a járgányt, minek várjunk,
mint szorgalmas méh, ma virágra szállunk.
a napfény végre ránk talált.
az irdatlan mélybe, még összezúz!
Vissza az útra, a csúcsra fel!
Hat megszállott őrült, kalandra fel!
ugye elhiszed, hogy vannak még csodák.
Én látom már távol az óceánt;
egy kis szerencse ránk talált.
csak állunk és ámulunk,
Rázz meg jól, hogy felébredjek,
valóban itt vagyunk!
jutalmad mindig, hogy újra kezdhetsz.
Csillogó gyémántod köddé fakul,
majd öledbe hullik váratlanul.
ugye elhiszed, hogy vannak még csodák.
Én látom már távol az óceánt;
egy kis szerencse ránk talált.
csak állunk és ámulunk,
Rázz meg jól, hogy felébredjek,
valóban itt vagyunk!
ma kitombolhatod a tinédzser-éned.
Nem gond a jövő, se a szétszórt sok év,
az Ígéret földje most csak a tiéd.
ugye elhiszed, hogy vannak még csodák.
Én látom már távol az óceánt;
egy kis szerencse ránk talált.
nekünk most ennyi járt.
vállon vereget:
Mit iszol, kis haver,
mondd csak, mi a neved?!
most már hidegen hagy;
a szimpátiához bőven elég,
az, hogy magyar vagy.
nem kínoz a vágy,
New York, London, Bécs vagy Párizs,
a világ az én hazám!
apám meg magyar;
leléptem Pozsonyból
épp elég hamar.
azt a kutyafáját!
Egy millkómba került,
hogy befogjam a száját.
megvan mindenem,
néha mégis éjszaka
gyötör a félelem.
A célért, semmi se drága!
Kalandorok!
Nekik mindegy mi lesz az ára!
Kalandorok!
Csalók, gengszterek!
kínozni egymást;
szeretőd bárhol akad,
de társat nem találsz.
Könnyű, kis kalandok,
öröm, élvezet;
úgy kérlek, ne vedd zokon,
ha mindig engedek.
Karácsony éjjelén,
a szeretet ünnepén;
maradj most velem,
hajolj fölém.
Próbáltál visszafogni,
csak néha sikerült;
maradj most velem,
hajolj fölém.
Próbáltál visszafogni,
csak néha sikerült,
volt úgy, hogy rajtakaptál,
minden kiderült.
Lehet, hogy rossz vagyok,
és gyakran tévedek;
de mindig nálad találok
menedékhelyet.
Karácsony éjjelén,
a szeretet ünnepén;
maradj most velem,
hajolj fölém!
keserves útvesztőkön hazatalált.
Bolondnak tarthatsz - ennyit suttogott -
mégis visszajöttem, újra itt vagyok!
Félénken átölel, ismerős ez a mozdulat,
- zavartan kérdi - mi van velem.
nyughatatlan énem menedékre lel.
De elmúlt három év, és mit is mondhatok,
veled szemben most is védtelen vagyok.
Hiába próbáltam elfeledni, de nem sikerült,
áthúzni mindazt, ami rólad szól.
aki valahol mélyen, mindig visszavárt.
Akarlak most is, de lehet, hogy tévedek,
hányszor kezdtük újra, most hogy higgyek neked.
egy novemberi hajnalon az ember mit remél.
Magányos érkezők, álmos vonatok,
némán visszatérő, hűvös
holnapok.
és lassan a város életre kel.
és lassan a város életre kel.
aki valahol mélyen, mindig visszavárt.
Akarlak most is, de lehet, hogy tévedek,
hányszor kezdtük újra, most hogy higgyek neked.
A legszebb álmom voltál, s hogy lesz tovább,
mondd, mit jelent ez az új találkozás.
Akarlak most is, de lehet, hogy tévedek,
hányszor kezdtük újra, most hadd higgyek neked.
Kemény legény vagy, rá se ránts!
Ülj be mellém, előttünk az út!
Fiatal a véred, előre húz.
Mercedes, Volvo, Mitsubishi;
Trabanttal erre nagyon ciki.
A Balaton-parton otthontalanul;
ki az, aki beszél, ki tud itt magyarul?!
Ez az ország a tied is
Hegyeshalomtól Záhonyig.
Ez az ország nem Ázsia,
kicsit arrébb van az őshaza.
A pénzeszsákok elverik a pénzt,
te meg csak robotolsz, kérve kérsz.
Megvan az eszed, de túl nagy a szád,
örülsz, ha este hazatalálsz.
Nő van a dologban, nehogy tagadd,
látom a szemeden a gondokat.
Ózdon van a drága, te itt vagy.
Kicsi ez az ország, mégis hú de nagy!
Ez az ország a tied is
Hegyeshalomtól Záhonyig.
Ez az ország nem Ázsia,
kicsit arrébb van az őshaza.
Ez az ország a tied is
Gyulától egész Sopronig.
Ez az ország egy fogalom!
Hogy kinek higgyek, azt nem tudom.
a jelenetekből, a hisztiből,
hogy megnézek minden gyönyörű nőt,
csak óvatosan, úgy, mint azelőtt.
Ne fokozd jobban a zűrzavart, a bajt!
Úgyis van elég, mert morcos leszek!
Hát, legyen elég!
mert még egy kicsit haragszom rád.
Tudod, hogy van az úgy néha nálam, hogy
kifogyott a puszizsák.
de ha felhúznak, akkor kiakadok.
Oda a jókedv, a hangulat.
A duzzogással nem érsz sokat.
Ne fokozd jobban a zűrzavart, a bajt!
Úgyis van elég! Hát higgadj le gyorsan,
legyen elég!
mert még egy kicsit haragszom rád.
Tudod, hogy van az úgy néha nálam, hogy
kifogyott a puszizsák.
Tojunk a világra, ahogy bírunk.
Hát ne rontsd el újra a kedvemet,
mert még a végén gubanc lehet!
Ne fokozd jobban a zűrzavart, a bajt!
Úgyis van elég, csitulj le drága!
Legyen elég!
mert még egy kicsit haragszom rád.
Tudod, hogy van az úgy néha nálam, hogy
kifogyott a puszizsák.
hogy kifogyott a puszizsák.
mögötte tülköl a sok duda.
Mit számít a többi, csak ő a fontos.
Csak neki lehet igaza.
Itt jön a másik, egy aranyifjú;
kevés a lényeg, sok a duma.
Lány szíveken gázol, hazudik mindig.
Csak neki lehet igaza.
Kinek van igaza?
Kinek van igaza?
Aki a másikat meghallgatja,
annak van igaza!
Átrobotolta az életét,
megúszta ép ésszel, csoda!
Lelkén feszül a XX. század;
kinek volt igaza!
Feláll egy szakállas a Parlamentben,
veri az asztalt, nagy a hangja.
Mindenkinél fontosabb a véleménye;
csak neki lehet igaza.
Kinek van igaza?
Kinek van igaza?
Aki a másikat meghallgatja,
annak van igaza!
Ideges a fiú, pityereg a lány;
Vajon hol történt a hiba?!
Ki neveli föl majd a gyereküket?!
...és kinek van igaza?
Fekszik a padon egy csavargó,
Panaszra meg van minden oka.
Mit törődik ő már a hangzavarral;
S hogy kinek lesz igaza?!
Kinek van igaza?
Kinek van igaza?
Aki a másikat meghallgatja,
annak van igaza!
ha kilógsz a sorból gyanús leszel.
Más vagy, mint a többi, megtalálnak;
egyedül feszülsz neki a világnak.
Tengernyi csalódás, néha csöppnyi öröm;
körbe-körbe mindig, de kívül a körön.
a hegy tetejére hordom a köveket;
a falnak beszélek, elnyom a lárma,
pokolra kívánsz, tétre megy a játszma.
Mérlegre állok, hallgatom a szöveget;
baráti jobbal húzom a kötelet,
metróra szállok, olvasom a kritikát,
közbeszól egy hang: Jönnek a Klinikák!"
tágul a világ, feszülnek az idegek;
zsúfolt a program, ki fogja fel ésszel?
Túl sok a kiadás, ki győzi pénzzel?
Kínoz a hűség, nyomaszt a magány,
szorít a bilincs, nem kell a botrány!
Táncol a világ, a feje tetején,
ünnepekre készül megunt helyén.
ha elszabadulnak a kőhegyek?!
Mi lesz veled?
hangos a TV, lejár a gramofon,
kiolvad a fridzsider, kifolyik a víz,
éget a vasaló, s már nyolc óra, tíz!
Vége a jónak, jönnek a hidegek,
a nikotin-felhők, a krónikus tünetek.
Előfordul egyszer, hogy kiakad a lánc,
nem hat a gyógyszer és kiüt a láz!
ha elszabadulnak a kőhegyek?!
Mi lesz veled?
Ez korántsem egyszerű téma!
Ez korántsem illedelmes téma!
Ez korántsem engedelmes téma!
korántsem végleges téma,
korántsem végleges téma,
korántsem végleges téma...
A haverom adja át.
Küldök egy puszit,
Érezd, gondolok rád.
ez a laktanya.
Egy darabig drága
ne várj haza.
majd a haverom adja át;
Küldök egy puszit,
érezd, gondolok rád.
nincsenek angyalok,
.és se nem Amerika,
ne várj csomagot!
Majd a haverom adja át.
Küldök egy puszit,
érezd gondolok rád.
a városon innen, a körúton túl;
vadnyugati arcok egy asztal körül,
ömlik a sör, a korsó kiürül.
kiéhezett lányok a szemközti soron.
Szegény Házy Jocó egy kukában matat,
a Lordok Házában talán elalhat.
valami bűzlik, már távolról érzik.
Kidolgozott izmok, karjukon a tetkó,
a csodamasinából dübörög a techno.
rideg a valóság.
Külvárosi sötét;
soha nincs igazság!
az áldozatot lesik, a zsebükhöz nyúlnak.
Az apjára vár a kocsmánál egy gyerek,
egy bódénak dőlve az ég felé
mered.
rideg a valóság.
Külvárosi sötét;
soha nincs igazság!
Fáradt testek egymáshoz érnek.
Egyetlen öröm, tenyérnyi boldogság.
Dolgozom a mezőnk, leég a hátad,
a fúróra görnyedsz, az irodán várnak.
Mennyi ígéret, mennyi etetés.
Húsz éves vagy, seregben szolgálsz,
a földön csúszol, vigyázban állsz.
Számolod a napokat, múljon a rossz idő.
Kemény idők, kutya világ;
egymásba érnek az éjszakák.
Kemény idők, kutya világ;
mióta várjuk a nagy csodát?!
Ez egy kutya világ!
Koptatod a padot, csak azt nem érted;
hol vannak a hősök, a példaképek?!
Az utcanév is naponta változik.
Lehetnek eszmék, jöhetnek újak;
ne nyomjon minket földre a holnap!
Ne mondja senki, hogy úgy sincs igazság!
egymásba érnek az éjszakák.
Kemény idők, kutya világ;
mióta várjuk, a nagy csodát?!
Leszáll az éj, kihunynak a fények,
Fáradt lelkek egymáshoz érnek.
Egyetlen öröm, tenyérnyi boldogság.
ha bánat gyötör,
ha elég volt mindenből,
s mindenkiből,
ha a felgyülemlett rosszkedv
a szívedig ér;
ha oly reménytelen;
mert hibázni könnyű,
csak egy véletlen.
Ha ágyad az egyetlen
vigasz-menedék;
Egyszer eljön és segít majd egy jó tündér.
jéghideg az éj,
ha a szél fújta eső
az arcodhoz ér.
Másképp csinálnád,
ha újra kezdenéd;
végtelen a sár;
ha mozdulni nem tudsz,
pedig próbáltál;
ha úgy érzed vége,
és nincs már miért;
válaszra vársz.
A csillaggal telt végtelen
csak most figyelne rád!
Ha hiába minden,
mondd miért vagyunk?!
...és meddig maradunk?!
egy ilyen reggel sokat ígér.
Sehol egy felhő, ragyog az ég;
gyere, ébredj!
készülj el gyorsan, szép legyél.
Vedd fel a legszebb nyári ruhád,
a kéket!
mögöttünk évek, de itt vagyunk.
Bolond ki sír, és retteg, hogy
fut az idő.
előre gyorsan, még élni kell.
A boldogság, ha napokra is,
de fülön csíphető! (Csak arra kérlek)
Ami végre a miénk, a kedvünkre való!
Egyszer az évben tegyük, ami igazán kell!
Legalább egyszer!
de legfőképpen a politikát.
Bár bolond a világ, most nem áll utunkba
semmi. (Gyere és érezd!)
érezzük együtt a pillanatot,
gondtalanul, ahogy rég nem látott
senki. (Csak arra kérlek)
Ami végre a miénk, a kedvünkre való!
Egyszer az évben tegyük, ami igazán kell!
Legalább egyszer!
Az életben egyszer tegyük, ami igazán jó!
Ami végleg a miénk és csak nekünk való!
Egyszer az évben tegyük, ami igazán kell!
Legalább egyszer!
Vagy még egyszer! Még egyszer!
egy önfejű bolond, ki volt, hogy egyedül hagyott,
ki sajátos módon, érzed ugye, hogy szeret;
legbensőbb énemet, sohasem értheted.
kerüljük a választ, a megannyi kínos kérdést,
hogy mért vagyok itt,
és miért vagyok pont veled;
legbensőbb énemet, sohasem értheted.
Aztán szemet hunyunk a problémák fölött,
és minden halad tovább,
pedig megfogadtuk, hogy kizárjuk innen
a világ bolond zaját;
ami felkavar, ami elsodor, ami elszomorít.
Ne várjuk mástól, hogy valóra váltsa
legszentebb álmaink.
Ülünk a parton, gondtalan szalad az idő,
itt nem érhet utol semmilyen gonosz erő.
aztán észrevétlenül kezemhez ér a kezed;
legbensőbb énemet sohasem értheted.
You cant escape from it
You can lose yourself, my friend,
When you sink too deep
And if youre feeling hopeless now
Dont you blame yourself
Its a law that if something begins
It will have to end
We cant get enough
In a blink of an eye, its just you and I
Were prisoners of love
Its not too hard to say it
dont be jealous friend,
Keeping the promise isnt easy
While the fears coming back
Let her go away
Let her come back the other day
And after, make her stay
You know its love at first sight
Closer and closer the two of you get
Till all you can see is her eyes
When youre too chained up in each others hearts
Theres nothing left to hide
Its always easy to promise her
One day your jealousy dies
Let her go away
Let her come back the other day
And after, make her stay
szabályok nélkül kevés a szándék.
Korántsem biztos, hogy minden az, aminek látszik,
túl-élősdit játszunk az utolsó percig.
maradt-e még valami, vagy örökre elveszett.
klónozott sztárok mutatják a trendet.
Felégetett erdők, kiszáradt folyók;
XXI. század, éhező milliók.
maradt-e még valami, vagy örökre elveszett.
S ha megpihennél csak egyszer is a nyári ég alatt,
s az értelmetlen rohanásban elengednéd magad;
rájönnél, hogy hol vagyunk.
a csillagok közt
egy lélekvesztőn utazunk.
csak nekünk legyen jó, a többi meg mindegy.
Hanyatló Róma szelleme kísért,
körbe-körbe fordul az időkerék.
maradt-e még valami, vagy örökre elveszett.
Most egy lélekvesztőn utazunk. Lélekvesztőn utazunk.
Miért töprengsz, ha érzed, itt az alkalom?!
Egy rekedtes hang a magányról énekel;
tudod milyen érzés az, ne menj el!
Naphosszat dolgozol, s még örülsz, hogy teheted.
Csalódsz majd, ha egyszer értelmét keresed.
Ma éjszaka, ma éjszaka
miénk lesz egy csöppnyi földi csoda!
Itt nem láthat meg senki, bújj hát közelebb!
S ha elmúlik az éj, melletted ébredek.
Kétségek gyötörnek, ha nem vagyok veled;
mikor felhívlak és foglalt, vagy félremegy.
Álarcot felöltött angyal a szerelem,
kit megérinthetsz mégis végtelen.
A hétköznapok sivársága az álmaidra ül,
de romantikus vágyak élnek legbelül.
Ma éjszaka, ma éjszaka
miénk lesz egy csöppnyi földi csoda!
Itt nem láthat meg senki, bújj hát közelebb!
S ha elmúlik az éj melletted ébredek.
már nem lehet visszaút,
még bántja a lelked, látom,
árnyat vetít a múlt.
gyűlölj, vagy megbocsáss.
Van úgy, hogy ellened fordul
egy igaznak hitt barát.
kabátod tépi a szél;
talán majd máshol
több szerencse ér.
mi lehet, hogy igaz se volt;
jegyed az ígéret földjén
csak rövid időre szólt.
kabátod tépi a szél;
talán majd máshol
több szerencse ér.
merre indulj, hogy hazaérj;
találsz-e társat, lesz-e, ki megért;
merre indulj, hogy hazaérj.
nem lehet tied e föld,
nem ez a hely hova vágytál,
nem ez a te időd.
kabátod tépi a szél;
talán majd máshol
több szerencse ér.
magad vagy, akárcsak én;
talán majd máskor
több szerencse ér.
ahol a szürkeségből egy napos ösvényre tér,
ahol e földi kaland lassan a semmibe vész,
találkozunk majd, te meg én.
ahol a gyűlöletből kiégett a tűz,
ahol e földi kaland egy újabb csodára vált,
örök a kérdés: mi rejlik odaát.
ahol az égi adókból szabadon szól a dal,
ahol a szeretet nem csak önámítgatás,
marad a kérdés: mi lehet odaát.
ahol az előjogokból nincsen több viszály;
csakis az ész, s a szeretet; átmelegít a fény;
tudom, hogy találkozunk majd, te meg én.
ahol a szürkeségből egy napos ösvényre tér..
találkozunk majd.
illata száll a nyárnak;
milyen jó egy szombat délután.
Nyitva az összes ablak;
örülünk minden dalnak;
a lemezjátszón a legújabb lemez.
Ilyenkor május végén ébred a szerelem;
a hócsizmámat
örökre elteszem.
Ilyenkor május végén
máshogy szól a dal,
akármilyen hangos,
senkit nem zavar.
Vége a tanításnak,
ünnep a sok diáknak;
az iskolaköpeny a táskába gyűrve.
Vidám zsivaj a téren,
nyárfavirág a szélben;
észrevétlen éled a szerelem.
Ilyenkor május végén ébred a szerelem;
a hócsizmámat
örökre elteszem.
Ilyenkor május végén
máshogy szól a dal,
akármilyen hangos,
senkit nem zavar.
az M7-esen;
nyomják a dudát
rendesen.
A mögöttünk jövő
az öklét rázza,
biztos a legjobbakat
kívánja.
Te ülsz némán és mosolyogsz,
lassan gurul az autónk,
Hej emberek, nyugalom!
Megvár minket a Balaton!
Izzik a levegő,
olvad a kerék
Siófok innen félóra még.
Verítékcseppek
a homlokodon.
Miattunk megállt
a forgalom.
Te ülsz némán és mosolyogsz,
lassan gurul az autónk,
Hej emberek, nyugalom!
Megvár minket a Balaton!
Megvár a Balaton!
...és ahogy múlik az idő,
s jön fel a nap;
úgy fokozódik
a hangulat.
Van aki ordít,
van aki mutogat:
Félre az útból,
de hülye vagy!
Te ülsz némán és mosolyogsz;
lassan gurul az autónk.
Hej, emberek nyugalom!
Megvár minket a Balaton!
Megvár a Balaton!
Pezsegni vágyom az éjszaka.
Tűzd fel a hajad, fesd ki a szád!
Merész vágyakkal, napok óta gondolok rád.
Egész héten csak melózok,
kilóg a nyelvem, már bezsongok.
Kevés a pénz, sok az adósság;
de nem érdekes, ez nem tartozik rád.
Vágyom a tested illatát,
merész vágyakkal, napok óta gondolok rád.
Az utca végén a Lidóban
már hangol a zenekar.
Mindjárt indul a nagy buli,
készülj el hamar!
A bejáratnál a csibészek
a csajokat figyelik.
A táncparketten összebújunk,
de nem bírom sokáig.
Hej, te farmeres tini-baba!
Az se baj, ha nem mész haza.
Úgyis alszik már az egész család;
nem érdekel, hogy mit szól a mamád!
ő gyereknek néz egy ekkora lányt.
S én merész vágyakkal, napok óta gondolok rád.
úgyse hallod ebben a zajban.
.és, ha kérded, mi legyen a dalban
úgyse hallod ebben a zajban.
meg egy tuti csaj, ki táncol a szívemen.
Lehetne gyönyör, rózsaszín lebegés,
tébolyító, önfeledt ölelés.
meg egy női hang, mely sikítja a nevemet.
Lehetne álom, szerelmes te + én.
Akarlak világ, úgy, ahogy az elején.
úgyse hallod ebben a zajban.
.és, ha kérded, mi legyen a dalban
úgyse hallod ebben a zajban. Zaj van!
országúti, féktelen rohanás.
Lehetne város, izzik a levegő,
kattan a bilincs, repül a kő.
úgyse hallod ebben a zajban.
.és, ha kérded, mi legyen a dalban
úgyse hallod ebben a zajban. Zaj van!
Mi legyen a dalban? Baj van!
egyszerű a válasz, ha kérdezed.
Minden a leg... a legnagyobb zűrben,
de elvagyok így is, azt hiszem.
Való igaz, a hülyeség gyógyít;
feloldoz a gondok alól.
Ne legyél morcos, ne legyél ideges,
érezd magad jól!
Minden a leg... a legnagyobb zűrben,
egyszerű a válasz, ha kérdezed.
Minden a leg... a legnagyobb zűrben,
de elvagyok így is, azt hiszem.
Ködösítek, hamisítok"
égető problémák;
az ismeretlenségről festett
összezavart formák;
felzaklatott elmék által
gyártott válaszok;
téves főnevekből képzett
félkész mondatok.....
de sajnos nincs miért,
értetlenül nézel rám!
Hiába minden, összeköt a háló és
elsodor egy furcsa ár!
mindenre kész,
ha nem vigyázok jobban
még a fejemre lépsz!
fonák helyzetek;
az összezárt egészből kivett
kínos részletek;
kényszer hozta hivatásból
mérték-hangulat;
tisztes külsőséggel ápolt
zűrös kapcsolat....
de sajnos nincs miért,
értetlenül nézel rám!
Hiába minden összeköt a háló és
elsodor egy furcsa ár!
mindenre kész,
ha nem vigyázok jobban
még a fejemre lépsz!
örökké rohanunk,
Lassan elfogy a türelem,
űzött vadak vagyunk.
Zajlik a hatalmas játék,
ritka az őszinte szó,
Csak kínozzuk egymást könyörtelen:
... és sehol egy kapaszkodó.
Minden viharon át!
Valahogy átjutunk!
Minden viharon át!
Tudom, hogy átjutunk!
Köröttünk durvul a világ,
Annyi sérelem ér,
Sötét játszmákba kényszerülsz,
az ígéret mit sem ér.
Elveszett órák, energiák,
mikor úgysincs sok időd,
S ha valóra válnak az álmaid,
már örülni sincs erőd.
Minden viharon át!
Valahogy átjutunk!
Minden viharon át!
Tudom, hogy átjutunk!
... és ha megérint végre a szerelem,
parányi menedék.
Önfeledt játszunk, bolondozunk,
de mondd, meddig tart ez még?
Aztán egyikünk téved, félrelép,
gyötrelmes éjszakák.
A karjaimban akarlak újra!
Legyen aki megbocsát!
Minden viharon át!
Valahogy átjutunk!
Vajon mire gondolsz, ha egy délelőtt
felmegyek hozzád.
belepirulsz, csak egy gondolat.
Ez az a perc, amit régen vártunk,
ne félj, számíthatsz rám!
nem, nem, mindent, csak azt nem,
nem, nem, mindent, csak azt nem!
Nem, nem, majd holnap, csak most nem!
a falakon színes poszterek,
az ágyon játszik a fény.
most ennyi elég, ne tovább!
Miért jó neked, ha hitegetsz folyton,
s nem történik semmisem!
nem, nem, mindent, csak azt nem,
nem, nem, mindent, csak azt nem!
Nem, nem, majd holnap, csak most nem!
nem, nem, majd holnap, csak most nem!
Nem, nem, holnap meg mégsem.
megnézem a tükörben, hogy mi áll jól.
Gúnyolnak a haverok, hogy nincs még nőm,
összeszedek valakit, még nincs későn.
Feldobódott hangulatban más színű a világ.
Lehet barna, lehet szőke, nem várok tovább!
Előttem a város, hogy is fogjak bele?!
Egy belevaló csajnak mellettem a helye.
Mit számít, hogy haladó vagy kezdő vagyok én?!
Még jegygyűrűt is vehetek a legvégén!
Feldobódott hangulatban más színű a világ.
Lehet barna, lehet szőke, én nem várok tovább!
Készülj, jön a nagy dobás!
Túl leszek végre a nehezén!
Készülj, jön a nagy dobás!
Hol van a lány, aki
ugyanúgy akar, ahogy én?!
Kaland kell, élmény és szerelem;
ne csak a munka, a gond, meg a fegyelem.
Gyere te kis úrült, nyújtsd fel a kezedet!
Ne csak a falnak nyomjam a szöveget.
Lehet barna, lehet szőke, én nem várok tovább!
Készülj, jön a nagy dobás!
Túl leszek végre a nehezén!
Készülj, jön a nagy dobás!
Hol van a lány, aki
ugyanúgy akar, ahogy én?!
érhet meglepetés,
mikor a barátod nője
hosszan a szemedbe néz.
Kínos a helyzet,
nagy a kísértés.
nem megy egy ruha se rád.
és elborzaszt a látvány,
amit a tükörben látsz.
Sok vonzó, finom falat,
nagy a kísértés.
nem bűn, csak egyszerűen jó nagyon
...és újra engedünk a csábításnak
most az egyszer még.
legjobb az egyenes út;
egy görbe este másnap,
nem sok örömöt nyújt.
Előtted a pohár,
nagy a kísértés.
nem bűn, csak egyszerűen jó nagyon
...és újra engedünk a csábításnak
most az egyszer még.
Egyre hull az az átkozott;
az utcán söpör a szél.
Kihalt a part, hideg a föld,
nyakunkon dohog a tél.
Zárd be jól az ajtót,
csukd be az ablakot;
összebújva májusig
kihúzzuk valahogy.
Szédült napszerelmesek a sötétben;
a nyár még ott csillog a szemükben.
A láncra-vert, hideg napok után,
egyszer eljön majd a szabadság.
Meztelen úsztunk a tóban,
mindent, mindent szabad.
A pákozdi dombon először
engedted el magad.
Tom Waits hörgött a rádióból
minden csütörtökön.
Bodzavirágot kerestünk
fenn Dobogókőn.
Szédült napszerelmesek a sötétben;
a nyár még ott csillog a szemünkben.
A láncra-vert, hideg napok után,
egyszer eljön majd a szabadság.
minden rendben van.
Nem lehet most a helyzetemre
egyetlen szavam.
mert néha kiakadok.
Hát most az egyszer beismerem, hogy
nehéz eset vagyok.
Nézd el, kérlek, ha úgy esik, hogy
rossz vagyok veled.
Nehéz eset, nehéz eset!
Az ember mindig azt veszi célba,
kit igazán szeret.
a legnagyobb erény;
de félek, nálam, hogy ez összejöjjön,
nincsen sok remény.
csak lépésben haladok.
Hát ne csodálkozzon senki rajta,
ha nehéz eset vagyok!
Nézd el kérlek, ha úgy esik, hogy
rossz vagyok veled!
Nehéz eset, nehéz eset!
Az ember mindig azt veszi célba,
kit igazán szeret. (Hát persze!)
de olyan társat mégse találsz, akiről álmodsz.
Van, aki első látásra szimpatikus
és minden percben eszedbe jut: hiába.
Nem olyan egyszerű!
Neked valaki kell, aki kényeztet;
Valaki kell, aki dédelget;
Valaki kell, aki átölel
minden éjszakán.
Volt, hogy teljesen összetörtél,
mindenkit hazugnak hittél.
Most úgy szeretnélek megsimogatni
és, ha akarod átölelni, de az egész
nem ilyen egyszerű!
Mert Neked valaki kell, aki kényeztet;
Valaki kell, aki dédelget;
Valaki kell, aki átölel
minden éjszakán.
Tárd ki az ajtót,
nyisd ki a szívedet!
Magadba bújva, így,
egyedül nehezebb.
Tudom jól, volt sok tévedés
és a szerelemről szőtt elképzelés
összetört, összegyűrték,
átkozottul megkeverték.
Neked valaki kell, aki kényeztet;
Valaki kell, aki dédelget;
Valaki kell, aki átölel
minden éjszakán.
ami régen megszakadt.
Lehetetlen folytatni
lezárt dolgokat.
úgyse tudjuk már;
lehiggadt vágyaink
felborzolni kár.
a szerelem úgy mit ér,
ha a lelked mélyen hallgat,
s titokban a vágy visszatér.
Ha a lelked mélyen hallgat,
de testedbe a vágy visszatér.
az igazi kapcsolat,
de kihűlt minden érzés,
ez talán fontosabb.
a szerelem úgy mit ér,
ha a lelked mélyen hallgat,
s titokban a vágy visszatér.
Ha a lelked mélyen hallgat,
de testedbe a vágy visszatér.
ami régen megszakadt.
Fölösleges folytatni
lezárt dolgokat.
A szerelem úgy mit ér,
ha a lelked mélyén hallgat,
és titokban a vágy visszatér.
Ha a lelked mélyén hallgat,
de testedbe a vágy visszatér.
Ne maradj távol, jöjj közel!
Tele van a város szerelemmel.
Ha megérintelek, ne lökj el!
Tele van a város szerelemmel.
Szabadon érezz és ölelj!
a krapekokat nézi; neki férj kell!
aki ragad rá a buszon; neki más kell!
szaxofonos vagy énekes;
ilyenre várni, azt hiszi, hogy érdemes.
na meg tele van a zsebe és híres.
irigylik a tagot, milyen édes!
és elmosogat mindent maga után,
és nem vágyik el szombat délután.
Ne menj férjhez rock-zenészhez!
ne hidd, hogy pont neked olyan akad!
bizony elég sok a lökött, fura alak.
felnőttnek látszik, pedig zöldfülű;
kijönni vele, nem is olyan egyszerű.
csak akkor ne mondj nemet, hogyha érzed,
és nem bírod, ha unalmas az élet.
idővel úgyis beletanulsz,
a zenészek lelke rettenetes bonyolult.
Ne menj férjhez rock-zenészhez!
egy csöppnyi szerelem,
hogy megkapjam a sorstól,
ami jár nekem.
Itt mindenki búsul, siratja a múltat,
már nem történik semmi sem,
én meg csak forgatom a fejem
kalandra éhesen.
míg elsodor a forgatag.
Ugye megtaláljuk egymást,
csak egy jelre vársz.
van, aki csak magyaráz.
A lustaságra mindig
akad elég kifogás.
se szívdöglesztő skalpvadász,
csak egy magányos bolond,
lehet, hogy ilyenre vársz.
míg elsodor a forgatag.
Ugye megtaláljuk egymást,
csak egy jelre vársz.
csak nekünk süt a nap,
de mi lesz akkor, ha megismersz jobban,
úgy néhány hónap alatt.
Ha az unalmas őszi estéken majd
fáradtan hazajövök,
és romantika helyett a fotelbe dőlök!?
de most
míg elsodor a forgatag.
Ugye megtaláljuk egymást,
csak egy jelre vársz.
ha új kaland hívogat.
Ugye megtaláljuk egymást,
hisz te is erre vársz.
míg elsodor a forgatag.
Ugye megtaláljuk egymást,
csak egy jelre vársz.
úgy szeretnék elrejtőzni a világ elől.
Ne zavarjon senki!
Egyre nőnek a problémák,
zúg a fejem, kiborít ez a kapkodás.
Ne zavarjon senki!
Feszül az ember, pörög a gép,
örökös hajtás ez az egész.
őrület, hogy fogod megérteni;
csak egy órára akarok egyedül lenni!
Ne zavarjon senki!
Csak egy órára akarok egyedül lenni!
Ne zavarjon senki!
Úgy szeretnék ma egyedül lenni!
Magamra zárom az ajtót,
fújom a füstöt, őrült zenéket hallgatok.
Ne zavarjon senki!
Nem akarok én, semmi rosszat.
Csak egyszerűen átgondolni a dolgaimat.
Ne zavarjon senki!
Feszül az ember, pörög a gép,
pokoli játék ez az egész.
őrület, hogy fogod megérteni;
csak egy órára akarok egyedül lenni.
Ne zavarjon senki!
Csak egy órára akarok egyedül lenni!
Ne zavarjon senki!
Úgy szeretnék ma egyedül lenni!
Mások döntenek a fejünk fölött.
Ki tudja mi folyik a színfalak mögött?!
Kapukat döngetünk, de nem fogadnak,
és a kiskapuk is zárva maradnak.
Ne zavarjon senki!
Csak egy órára akarok egyedül lenni!
Ne zavarjon senki!
Úgy szeretnék ma egyedül lenni!
de a végtelenbe hulló éjszakák
kísérik léptem, most nékik mondom el,
még akkor is, ha senki nem felel.
Oly nagy az idő, s az élet semmi más,
csak könnyeinkkel írott vallomás;
és majd ha egyszer az álom véget ér,
emlékeinkről senki nem beszél.
Elmúló nyárban egyedül megyek,
körülöttem fáradt, elhamvadt szívek;
...így mit reméljek, nyári éjszakák.
Kérdeztem már százszor, így meddig érek el;
hogy a kocka fordul, de nincsen rajta jel.
Ha értenél, ha hívnál; a szó semmit nem ér,
tőled indul, hozzád visszatér.
Elmúló nyárban egyedül megyek,
körülöttem fáradt, elhamvadt szívek;
...így mit reméljek, nyári éjszakák.
Elfeledtél mindent, nem gondolsz reám;
de a végtelenbe hulló éjszakák
kísérik léptem, most ők karolnak át;
tiszta fényű nyári éjszakák,
tiszta fényű nyári éjszakák.
Nem ismersz még engem,
de magadat se tán.
néhány fehér csillagot,
. hogy hogy került le hozzád
még magad se tudod.
. és mikor fújsz és kiabálsz felém,
csak szól a nyúldomb-blues!
ugyanúgy, mint én.
Mindenféle dísz
a hátamat lehúzza;
egy ismeretlen kéz
a számat szorítja.
. és mikor fújsz és vakkantasz felém,
csak szól a nyúldomb-blues.
ki tudja, hol lehetsz,
a nagyvilágban
merre jársz.
lehet, hogy nem hiszed,
én egyre többet
gondolok rád.
lehet, hogy férjhez mentél,
jó volna tudni, hogy mi van veled,
merre sodort a szél?!
ne hidd, hogy link vagyok,
most is össze-vissza
jár a szám.
mindegy, volt, ami volt,
kérlek, ne haragudj
azért rám.
de lehetett volna még több!
Most jó lenne újra összebújni,
úgy, mint azelőtt.
üzenj, ha gondolod,
a régi címen
megtalálsz.
már tiszta bolond vagyok,
hogy ilyen sokat
gondolok rád.
megáll a tükör előtt.
Rémes a haja
még nem láttam ilyennek őt.
Dolgozott a lány,
fenn volt az éjjel,
Mentegetőzik:
Siettem, nézd el!
Olyannak szeress,
olyannak, amilyen vagyok!
Hajnali négykor,
lopakodik haza a férj;
de felriad az asszony,
mihelyt az ágyhoz ér.
Lebukott megint
egy mintaférj,
de zavarba nem jön,
így beszél;
Olyannak szeress,
olyannak, amilyen vagyok!
Nyomul a zenekar,
fenn vannak a kezek,
Az énekes üvölti, hogy
mindenkit szeret.
Szakad a farmer,
az inge lóg;
most nem olyan elegáns,
amilyen volt.
Olyannak szeress,
olyannak, amilyen vagyok.
egy ostoba veszekedés után össze-csomagoltam,
és otthagytalak.
Pár napig jó volt nélküled.
Ha a nyugalom, a béke,
s a szeretet visszatér;
majd, ha úgy érzed, hogy
a jó szó többet ér:
hogyha nem beszélsz már
állandóan a pénzről,
és ha neked is elég volt
a veszekedésből
Akkor visszajövök,
hozzád visszajövök!
Ha a nyugalom, a béke,
s a szeretet visszatér;
hogyha nem dühít fel
egy gyöngybetűs levél;
majd, ha nem kutatod, hogy
aznap merre jártam,
és nem kéred számon,
mikor mit csináltam
Akkor visszajövök,
hozzád visszajövök!
Ha a nyugalom, a béke,
s a szeretet visszatér;
majd ha nem csapkodod
az ajtót mindenért;
majd ha nem érted félre
a néma telefonokat
és nem hiszed azt, hogy
csak neked van igazad
Akkor visszajövök,
hozzád visszajövök!
ha mérföldekre van még a kedvesed.
Néhanap, ha jön, és ágyadban hál,
esküszik, hogy jobbat nálad nem talál.
ilyen az a férfi, aki nős.
A farmerjába bújik, gyorsan elköszön,
ennyi volt a pár órás öröm.
máris átölel és kezdi a lényeget.
ő egy kamionsofőr és nagyon szeret,
csak ki tudja, még hol mondja ugyanezt.
csinálj már valamit, édesem,
ami helyrerak, ami helyrekalapál.
csak ne az a bumm-bumm, azt nem bírja a fene se.
Így van ez, tudod, így van ez ebben a korban. Na, jól van.
Gyere és dobj fel, emelj magasra!
Dobj fel, kérlek valamivel! Igen, dobj fel!
Magasra! Pörgess fel!
félek, hogy inkább sírok, mint nevetek.
Nem megy így, nem megy úgy, valami más kell.
e különös éjszakán magamat megadom
neked, újra neked, ha akarod. Akarod!?
Gyere és dobj fel, emelj magasra!
Dobj fel, kérlek valamivel! Igen, dobj fel!
Magasra! Pörgess fel!
Rögtön elalszom.
Na gyere, rázz fel, Hédi!
Mielőtt elnyom az álom.
Egész nap hajtok és robotolok,
ilyenkor este fáradt, gyenge vagyok.
Összeszedem magam, csak ne kritizálj!
Egy férfi a szerelemre készen áll!
Rázz fel, Hédi!
Rögtön elalszom.
Na gyere, rázz fel, Hédi!
Különben elnyom az álom.
A fürdőszobából mire beérsz,
érvényét veszti már az egész.
Ne húzd az időt, mert ásítozom,
leragad a szemem és elalszom.
Rázz fel, Hédi!
Rögtön elalszom.
Na gyere, rázz fel, Hédi!
Mielőtt elnyom az álom.
Te vagy a főnök, te vagy a fej,
Mi lesz a program, te döntöd el.
Úgy teszek mindent, ahogy akarod,
de az energiám már elfogyott.
Rázz fel, Hédi!
Rögtön elalszom.
Na gyere, rázz fel, Hédi!
Szavamra elnyom az álom.
Lehet, hogy baj van és öregszem;
elég egy rossz szó, hogy tönkretegyen.
A férfi-hiúság komoly dolog!
Hát segíts, Hédi, elájulok!
Rázz fel, Hédi!
Rögtön elalszom.
Na gyere, rázz fel, Hédi!
úgyis elnyom az álom.
nálad ez egyre megy.
Kiegyenesedve, gondtalanul
akarod az életet.
De akármit csinálsz, úgy érzed
minden ellened játszik.
De ki tudja valóban így van-e ez,
vagy csak olyannak látszik.
Fura a helyzet, ahogy lenni szokott.
A feszültség egyre nő.
Kiröhög egy haver, minek hajtasz,
semmi se kötelező!
Úgy a jó, ha semmi se kötelező!
Nekünk ne szabjon határt a főnök,
se szerető!
Felhív a csajod, ő is nyaggat.
Megőrjít, úgy szeret.
Követelődzik, duzzog a drága,
fejedre nő, hogyha engeded.
Nem érti bonyolult, nehéz a képlet;
temérdek, sok a dolog.
Lébecolni, flangálni folyton,
nem éppen a stílusod.
Pórul jár aki erőszakos,
legyen az férfi, vagy nő.
A szerelem is olyan, csak akkor jó
ha semmi se kötelező.
Úgy a jó, ha semmi se kötelező!
Nekünk ne szabjon határt főnök,
se szerető!
Úgy a jó, ha semmi se kötelező!
... és észre se vesszük,
hogy megy az idő!
Nyúzod a gitárt, elkopik az ujjad,
csak a zene érdekel.
Tinédzser-álmok valóra válnak,
egyszer majd híres leszel.
De ne szegje kedved, ha az elején
már valami nem sikerül.
Egy tehetségnek ilyen a sorsa
amíg színre kerül.
Csúszós a pálya, feladni könnyű,
s jön már a következő.
A rock-világban is alapszabály,
hogy semmi se kötelező!
Úgy a jó, ha semmi se kötelező!
Nekünk ne szabjon határt főnök,
se szerető!
Úgy a jó, ha semmi se kötelező!
... és észre se vesszük,
hogy megy az idő!
naponta hitegess!
Nem kell, hogy magyarázd,
és megint félrevezess!
Ne szédíts, ne szólj!
Másnak hízelegj!
Ne áltass, ne mondd!
Neked már nem hiszek.
Ne szédíts, ne szólj!
Semmit ne ígérj!
Nem kell, hogy vigasztalj,
hiú reményeket kelts!
Nem kell, hogy a helyzetünk
rózsaszínre fesd!
Ne szédíts, ne szólj!
Másnak hízelegj!
Ne áltass, ne mondd!
Neked már nem hiszek.
Ne szédíts, ne szólj
Semmit ne ígérj!
Nem kell, hogy tiltakozz,
mentségeket keress!
Nem kell, hogy a megszokott
szólamokba kezdj!
Ne szédíts, ne szólj!
Másnak hízelegj!
Ne áltass, ne mondd!
Neked már nem hiszek.
Ne szédíts, ne szólj!
Semmit ne ígérj!
az öltöző előtt feltűnt egy lány.
Álmodozva nézett, bárhol voltunk, követett ő;
de érzésekre akkor, sajnos nem volt sok idő.
Épp elmúlt tizennyolc és jött a ballagás;
az Üllői úti fákról a nyár illata szállt.
Éreztem, hogy vége, szégyen, férfi-fájdalom.
őt nem tarthatom vissza, most már szálljon szabadon.
Sivár, sötét az éj,
a világ nyugodni tér;
s én gyötrődöm az ágyon,
kapaszkodom beléd.
Vége, legyen vége,
a szenvedésre béke.
Szerelmes ne legyél
és ne gondolj a szépre!
Aztán összeborulva sírtunk egy vasárnap délelőtt;
csak torlódnak az évek mindkettőnk fölött.
Újrakezdeni mindent, talán lesz még alkalom,
de ne áltassuk egymást, most már szállj el szabadon!
Sivár, sötét az éj,
a világ nyugodni tér;
s én gyötrődöm az ágyon,
kapaszkodva beléd.
Vége, legyen vége,
a szenvedésre béke.
Szerelmes ne legyél
és ne gondolj a szépre!
Mást diktál az ész mást érez a szív,
csordulnak a könnyek, viseljük a kínt.
Majd elmúlik az érzés, most még nehéz mondanom;
ennyi volt az álom, most már szállj el szabadon!
magadnak több jut, a másiknak kevés.
Próbálgatják kettesben,
hármasban és négyesben.
Zajlik az élet,
dúl a szerelem,
szabadon.
A lányiskola előtt férfiak állnak,
a teherautókból a nőkre dudálnak.
A női napozó védett terület;
a szemközti fán még találsz helyet.
Zajlik az élet,
dúl a szerelem,
szabadon.
Eljön majd az alkalom,
amit szeretnél. Szerelem, szabadon!
Eljön majd az alkalom: élmény lehet, könnyű kaland,
vagy elhibázott lépés!
Lebarnult testek a nudista strandon,
a napfényt látni az arcokon.
Az utcán, a téren, a zöldövezetben,
lenn a Duna-parton, a Városligetben.
Zajlik az élet,
dúl a szerelem,
szabadon.
Eljön majd az alkalom,
amit szeretnél. Szerelem, szabadon!
Eljön majd az alkalom: élmény lehet, könnyű kaland,
vagy elhibázott lépés!
Megvadult lányok a színpadra másznak,
a rendezők rögtön az útjukba állnak.
A zenekari öltöző ajtaja zárva,
valaki belülről magára zárta.
Zajlik az élet,
dúl a szerelem,
szabadon.
Eljön majd az alkalom,
amit szeretnél. Szerelem, szabadon!
Eljön majd az alkalom: élmény lehet, könnyű kaland,
vagy elhibázott lépés!
ha te is érzed add tovább!
Szeretni kéne, élni kéne
minden éjszakát.
Elég a nőből, a cifra nőből,
ki rám nevet, majd eltaszít.
Szeretni kéne, élni kéne
rejtett dolgaink.
Te mindig megtalálsz,
ha szívből gondolod,
de mindez múló állapot!
...mégis jó, jó, hogy itt vagy,
s veled álmodom, hogy
mennyit érsz nekem, jól tudom.
Szeretni kéne, ölelni kéne
ha te is érzed állj elém!
szeretni kéne, élni kéne...
csak lépned kell felém.
Kevés a jóból, kevés a jóból,
de a sok szövegből épp elég!
Szeretni kéne, élni kéne...
Csak időnk volna még!
Te mindig megtalálsz,
ha szívből gondolod
de mindez múló állapot!
... mégis jó, jó hogy itt vagy,
s veled álmodom, hogy
mennyit érsz nekem, jól tudom.
végtelen mohó a vágyam.
Kalandra fel! Nem érdekel!
Ha fül tapad, ha minden szem figyel.
Folytatom, mert már az is érdem,
hogy szóbeszéd a léptem.
a vádakat a hátamban érzem.
Kalandra fel, ez érdekel!
Itt nem beszélni, inkább tenni kell.
S hogy jól megérts, tőled azt kérem:
hidd, hogy szóbeszéd a léptem.
Néhány régi kép:
az utcasarokról ágyúcsövek
meredtek felénk.
Fogták a kezem, ez a helyes út,
ha felnősz, megérted majd.
Az iskolában vezényszóra
együtt fújtuk a dalt.
Hol vannak már a gyermekévek,
a vidám bolondozás?
Lelkünk mélyén ott feszül
a gyilkos tudathasadás.
A torkomon érzem:
szorul a hurok.
68-ban Erdélyben voltunk,
kétes, kusza hírek.
Kelet-Nyugat, Moszkva, Brüsszel.
őrült tinédzserek.
Majd önpusztító gőzerővel
nyomult a rock-szekér.
Elmaradt pár koncert,
meghalt a nagy vezér.
Hol vannak már a gyermekévek,
a vidám bolondozás:
A hétköznapok összegyűrték
a színes álmodozást.
A bőrömön érzem:
szorul a hurok.
Félig szemlesütve
körbe-körbe járunk.
Észrevétlenül szorul a hurok!
Hol vannak már a gyermekévek,
a vidám bolondozás?
Lelkünk mélyén ott feszül
a gyilkos tudathasadás.
A torkomon érzem:
szorul a hurok!
időre éppen a fotelbe érsz.
Egy jópofa show mindennapra jár,
hol egyformán lehet mindenki sztár.
mindenki örül, merthogy annyira jó.
Szuper a show!
csak az a fontos, hogy milyennek látszol.
Pezseg az élet, tuti a buli!
Bár volna elég dolgunk, na oda se neki!
. és az se baj, ha más vagy, ez megérthető,
csak ne legyen a végén kötelező.
mindenki örül, ez egy akkora. show!
mindenki örül, merthogy annyira jó.
Szuper a show!
kulturális téren ennivaló.
S ha megéhezünk, mondhatnak bármit,
megeszünk mindent, semmi se számít.
mindenki örül, merthogy annyira jó.
Szuper a show!
Mindenki pörög, mindenki forog,
most mindenki táncol, nagyon szuper a show!
meguntuk réges-rég.
Itt lelkesedni már
nem tudunk semmiért.
elszökni, amíg lehet.
Elmenni innen
valahová veled.
jönnek még szebb napok!
Én már nem tudok tovább
tétlenül ülni és várni a pillanatot!
egy mosoly, egy biztatás.
Csak történjen végre már
valami új, valami más!
elhinni van még remény;
két javíthatatlan
álmodozó - te meg én.
jönnek még szebb napok!
Én már nem tudok tovább
tétlenül ülni és várni,
várni a pillanatot!
meguntuk réges-rég.
Itt csak örökösen esik
és sohase kék az ég.
Egy féktelen, furcsa érzés
sok élményt, örömöt ígér;
s az országúton simítja
hajad a szél.
jönnek még szebb napok!
Én már nem tudok tovább
tétlenül ülni és várni a pillanatot!
jönnek még szebb napok!
Én már nem tudok tovább
tétlenül ülni és várni,
várni a holnapot!
vívjuk a nemek közti háborút.
Zavaros a drága, nem érthetem,
a múltkor akarta, most pedig nem.
Védekezik ismét, visszavonul,
szemével támad, ártatlanul.
Vonakodik, nem jön, kit érdekel?!
Tele van a város szerelemmel.
Fedezékbe bújik, hadat üzem,
elenged, elkap, játszik velem.
Egy cetlire írja a telefonszámom,
ígéri, felhív, még ezen a nyáron.
Most mennie kell, -- Mit gondolok róla?! --
a fiúja várja egy félóra múlva;
ha neki az a fontos, nem érdekel,
tele van a város szerelemmel.
Nem baj, ha egyedül vagy!
nem baj, ha egyedül vagy!
Tele van a város szerelemmel!
Nem baj, ha egyedül vagy!
Nem baj, ha egyedül vagy!
Tele van a város szerelemmel!
villan a vaku, máris kész a kép.
Fényképalbum az esküvőnkről,
mely abban a percben, ó de sokat ígért.
a boldogságra soha nincsen aranyszabály.
örök barátság, most még annak látszik.
Aztán lapozunk kettőt, s a dobos helyén
egy rövidebb hajú, vékony figura játszik.
csak néhány lemez emlékeztet szobám falán.
csajok meg minden, nagyon pezseg az élet.
Durran a pezsgő, folyik a bor,
mindenki boldog, együtt kéz a kézben.
furcsa módon a memóriám egy nevet sem talál.
egy hatalmas zsákba összehordjuk, amit lehet.
Próbálgatjuk felidézni a pillanatot,
újraélni, ami volt.
9-es mezben a PSE pálya szélén.
Feri bá' is csak mosolyog, még
nagy focista leszel kölyök, a végén.
de fejtetőre fordult velem a világ.
Tetten érjük önmagunkat már az elején,
olyan ez, mint egy folytatásos képregény.
egy felvonuláson átölelik egymást.
(Azt gondolták, tetten érik a pillanatot.)
Csak szállnak az égen a luftballonok,
pirosak, zöldek, az egész városon át.
(Úgy hitték, hogy tetten érik a pillanatot.)
Egyszer talán tetten érjük a pillanatot.
Not much promise in your dreams
Curtains are fluttering
I hear a voice it's calling me
It's just a game of chance
And everything's all over
Watch your steps and mind your way
You may easily slip
One bad move and you fail.
It s just a game of chance
And everything s all over
Cannot but guess why and where we arrive
What embraces you is eternity and the night
Look out! It's on a dead-end.
You should think it over
Buy a paper at a stand.
It s just a game of chance
And everything's all over.
Cannot but guess why and where we arrive
What embraces you is eternity and the night
And the city's moving, wait!
Nothing ever changes
Even if you are afraid.
It's just a game of chance
Or written in the stars
Love still seems like it used to seem
Dreaming
We don't feel it's not what it used to be
Three years ago was different
The feelings at the start
Were simpler somehow
Simpler things to impart
We hug each other for habit sake
Wakening
We face another day of bickering
Cutting in on each other
Bringing to heel
Somehow the closer together
The more alone we feel
More alone we feel
Little things get blown up somehow
Rowing away
So many hurtful remarks to say
Our love has long lost its meaning
Long lost its old appeal
Somehow the closer together
The more alone we feel
Together - how alone we feel
Down the street, I peg him through the crowd
Do you remember, hey Tommy, its me,
Or, have you become much too proud?
Seen his smiling face again
How is it goin?, give me a five
cause boddy, we are still the same
Again its just you and I
The songs still like in the oldays
and our fever like a fire in the sky
When the Green Eagles played a game
I was there where the guitars screamed
Lookin for Fortune and Fame
Just like in a crazy race
Or, have you thrown away your telephone-numbers?
Ya know, we called you Tommy, the Ace
Again its just you and I
The songs still like in the oldays
and our fever like a fire in the sky
And there played our favorite band
Livin it up, we had a wonderful life
Didnt care about the end
And here we are, in the old place
Weve fallen too many times
We were, my friend, already sure
That everything is gonna be fine
Again its just you and I
The songs still like in the oldays
and our fever like a fire in the sky
It's good that you are mine
But there's one thing that you can't do
Don't ever lose your style.
If you wanna be beautiful,
The main thing is your look
My girlfriend has to be cool
And really get me hooked
Is burn your big clogs down
High heel shoes are much more sexy
Don't look like a clown
It is not my greatest wish
To be the beauty queen
And I promise, I will be
The best you've ever seen
What's drivin' a man out of his mind
What makes him crazy, what makes him wild
You'll never know, you'll never know
But every time it's you I see
Something brings out the wilder me.
Don't let the lipstick dry
I feel my heart beating faster
You know the reason why
I most admit it being flattering
Sweeping me off my feet
Seeing the guys amazed by you
While walking down the street
What's drivin' a man out of his mind
What makes him crazy, what makes him wild
You'll never know, you'll never know
But every time it's you I see
Something brings out the wilder me.
All those miracles were colourful sight
Innocent love sparkling in our eyes
Everything was untouched, magical divine
And the smiling face of the moon
Watching you having fun this magic night
More and more yesterdays behind
More than thousand years in yours eyes
We're having a lot of fun this charming night
Hiding all the sorrow deep down in our hearts
We were the successors to the shining crown
Kings of life and dreams we wanted to become
And the smiling face of the moon
Watching you having fun this magic night
More and more yesterdays behind
More than thousand years in yours eyes
We're having a lot of fun this charming night
All that we cherish now is shallow glittering
But if your heart is burning with this naive passionate flame
It was still worth choosing than a wrong misleading way
And the smiling face of the moon
Watching you having fun this magic night
More and more yesterdays behind
More than thousand years in yours eyes
We're having a lot of fun this charming night
Got bored with it long ago
Nothing inspires us
Here anymore
Get out just as long as we can
Run from here, together
With you somewhere
There will always come better days
Cant wait for the moment here anymore
Cause my time is slippin away
A smile, a friendly glance
Just let something happen
Thats different thats something else
Theres still some hope to believe
We are two helpless dreamers,
You and me
There will always come better days
Cant wait for the moment here anymore
Cause my time, my time is slippin away
Got bored with it long ago
Theres always the grey sky and clouds
Wherever I go
Driving along the highway
Get your hair blown by the wind
For you, the promise of pleasure
Is all I can bring
There will always come better days
Cant wait for the moment here anymore
Cause my time is slippin away
hogyan és miért;
de félek, nem fogod megérteni, hogy
nem vagyok csak a tiéd.
Erős benned a kíváncsiság;
legyőzni, hogy fogod?
Maradjon valami, ami csak az enyém,
amit, csak én tudok.
Titok! Titok!
Ugye hallani akarod?
Titok! Titok!
Te hallani akarod!
A visszafojtott, érzéki vágyak
a mélyből törnek elő.
Jobb lesz neked is, ha velem tartasz,
úgysincs túl sok idő.
A hetedik ajtó mindig zárva,
kinyitni tilos!
Maradjon valami, ami csak az enyém,
amit csak én tudok.
Titok! Titok!
Ugye hallani akarod?
Titok! Titok!
Te hallani akarod!
Az a titok, csak az a titok,
amit egyedül tudok!
Everythings okay
I ain't grumble, theres no trouble
I shouldn't complain
'cause sometimes I'm so weird
It's not too easy to get on with me
This time, I'll admit
It's never easy, so if I hurt you
Don't lay the blame on me
To get on with me, to get on with me
It's never easy, so if I hurt you
Don't lay the blame on me
It's the best thing you can do
But I'm afraid, theres no hope for me
To stay calm in my shoes
I take things step by step
So, don't be surprised that I'm uptight
And always under stress
It's never easy, so if I hurt you
Don't lay the blame on me
To get on with me, to get on with me
It's never easy, so if I hurt you
Don't lay the blame on me
Everything's all wrong
The answer is so simple
If you ask me now
Everything's all wrong
But I'll get along just
Anyhow
Blows all your troubles away
So don't you be angry don't you be nervous
Try to feel okay.
akartam nagyon a szerelmüket.
Képekről láttam alakjukat,
s elképzeltem velük titkos dolgokat.
Álmodozva vártam azt az időt, hogy
megérinthetek egy igazi nőt.
Megannyi érzés, mennyi élvezet;
a felnőtteknek jó, nekik már lehet.
- Türelem csak türelem!
- Mondani könnyű!
- Türelem csak türelem!
- Már jó lenne egy igazi nő!
Megnéztem sorra a szerelmes filmeket,
de sose mutatták a legjobb részeket.
A valóság más lesz, gondoltam én.
Csak jönne valaki, már nagyon szeretném!
- Türelem csak türelem!
- Mondani könnyű!
- Türelem csak türelem!
- Már jó lenne egy igazi nő!
dúl és dühöng a terror.
Átokfajzat, szilaj hordák
kibújnak a föld alól.
Kétes ügyek, piszkos kezek,
gyilkos tekintetek.
Az egyik seftel, a másik rabol,
a negyedik ökölre megy.
Mondd, miért ilyen ez a világ?!
Mondd, miért van ellenünk?
Mi csak tesszük a dolgunk,
s ritkán vétkezünk.
Az erőszak konok ragadozó,
mely otthonodba behatol;
ha nem vigyázol
utolér valahol.
Sajnos kell az a fegyver,
megveheted pult alól;
ha nem vigyázol
utolérnek valahol.
Aranyláncos, pecsétgyűrűs
slusszkulcs-pörgetők;
maffiavezérek, orgazdák,
pitiáner ügyeskedők.
Mérhetetlen önbizalom,
na meg súlyos sötétség.
Ki érti, hogy milyen módon
honnan származik a pénz.
Mondd, miért ilyen ez a világ?!
Mondd, miért van ellenünk?
Mi csak tesszük a dolgunk,
s ritkán vétkezünk.
Az erőszak konok ragadozó,
mely otthonodba behatol;
ha nem vigyázol
utolérnek valahol.
Sajnos kell az a fegyver,
megveheted pult alól;
ha nem vigyázol
utolérnek valahol.
keserű ébredés.
Ne is bánd azt, ami elmúlt,
most még rossz az egész.
vedd fel az új ruhád;
nála sokkal jobbat érdemelsz,
lehet, ma rátalálsz.
kivel újra játszhatsz egy régi mesét,
kivel újra kezdődhet egy szerelem,
úgy, ahogy azt látjuk a filmeken.
balga büszkeség,
pedig megtanultad százszor,
így nem lesz soha szerencséd.
az iskolában vagy a Szabadság téren,
jöhet egy könyvtárban vagy egy repülőn,
mindegy, hogy honnan, csak jöjjön, jöjjön!
kivel újra játszhatsz egy régi mesét,
kivel újra kezdődhet egy szerelem,
úgy, ahogy azt látjuk a filmeken.
ha romokban vagy már, szerteszét.
Újra kezdődhet egy szerelem,
úgy, ahogy azt látjuk a filmeken.
elvarázsol, lesújt.
Lelkedhez simul, karmol és tép;
ez mért jó, csak értenénk!
valakit mindig küld az ég.
elérhetőnek hittünk sok színes csodát.
Szemünkben ártatlanul a szerelem csillogott,
még minden érintetlen volt.
most is mosolyog ránk a hold,
ahogy bolondozunk e különös éjszakán.
és csak gyűlnek a tegnapok,
szemünkben százezer év ragyog;
csak bolondozunk e varázsos éjen át.
és minden bánatunkat mélyen eltakar.
Voltunk mi engedetlen trónkövetelők,
úgy, mint még senki azelőtt.
most is mosolyog ránk a hold,
ahogy bolondozunk e különös éjszakán.
és csak gyűlnek a tegnapok,
szemünkben százezer év ragyog;
csak bolondozunk e varázsos éjen át.
a külső csillogás már sokunknak többet ér.
De ha érzed még, hogy mit jelent
az a naiv lelkesedés,
már megérte az, hogy miénk volt
a legszebb tévedés.
most is mosolyog ránk a hold,
ahogy bolondozunk e különös éjszakán.
és csak gyűlnek a tegnapok,
szemünkben százezer év ragyog;
csak bolondozunk e varázsos éjen át.
ki az a bolond, ki jobbat remél.
Szokásos téboly, nem halad a sor,
egy dugóban tobzódsz, már azt se tudod, hol.
egy édes, nyári napra!
évek óta a zöldre vársz.
Az ablaktörlő ide-oda jár,
csak maszatolódik rajta a sár.
egy édes, nyári napra!
dehogy vagyok ideges!
Úgy vágyom egy nyári napra!
Valaki kéne, hogy sebességet váltson.
Sokan vagyunk már a Hungária úton
egérútra várva, valami módon.
egy édes, nyári napra!
dehogy vagyok ideges!
Úgy vágyom egy nyári napra!
a szerelem is végre eljött, lám ez is olyan egyszerű.
- A legjobb pasi vagy drágám! - súgja és simogat.
- A szeretet a fontos, hidd el, ez sokáig így marad. -
hogy jók leszünk,
és mától a világ előbbre jut velünk.
Várjuk ki a végét!
hogy így lesz jó, és úgy nem, de az sok pénzbe
kerül.
.meg hosszútávon biztos, nem ér meglepetés,
előre tudnak mindent, kizárt a tévedés.
hogy jók leszünk,
és mától a világ előbbre jut velünk.
De várjuk ki a végét!
A részleteket most mondjam?
Jó, tudom, az lenne érdekes.
- Csak nyomja a show-t, meg különben is mennyire fölösleges,
egy maximalista őrült, és nem is jó énekes. -
hogy jók leszünk,
és mától a világ előbbre jut velünk.
Én mondom: várjuk ki a végét!
szemben az utcán;
néhány napja látom őt,
így délután.
A szomszéd házba költözött;
úgy tizenhét lehet;
a baj csak az, hogy átnéz rajtam,
észre se vesz.
Várlak lenn a téren;
furcsa állapot;
még azt sem tudom, mi a neved,
szerelmes vagyok.
Azt mondták a haverok,
nem egy nagy dobás;
és baj van nálam az ízlés körül,
az nem vitás.
De mit csináljak, ha tetszik nekem
és ő érdekel;
csak azt az egyet nem tudom:
hogy kezdjem el.
Várlak lenn a téren:
furcsa állapot;
még azt se tudom, mi a neved,
szerelmes vagyok.
Nem vagyok én egy táncos-lábú,
bohém, vad gyerek.
De el kell vigyem valahová,
ha táncolni szeret.
Befizetem a Piknik Clubba,
az nem egy drága hely!
Összejöhet még valami,
csak próbálkozni kell.
Várlak lenn téren;
furcsa állapot;
még azt se tudom, mi a neved,
szerelmes vagyok.
és szigorú rendszabályt.
A monoton, szürke tantárgyakat,
s az egész iskolát.
Mégis könnyes szemmel megfogadtuk,
hogy újra eljövünk.
Múltak az évek, nem érdekelt,
mindegy volt nekünk!
Csakhogy végre elrepülhetünk!
Aztán parancsszóra fegyvert fogtunk
egy szomorú délután.
Csak megússzuk élve a háborúsdit
és legyen vége már!
Búcsúzóul kezet fogtunk;
az Ég legyen velünk!
El innen gyorsan messzire!
Otthon jobb nekünk!
Csakhogy végre elrepülhetünk!
Hittük akkor, ha kinyílik a világ
megváltozik minden;
de naiv gyermeki álmodozás volt,
én azt hiszem.
zavarban vagyunk;
egymásnak, mint az idegenek,
nincs mit mondanunk.
Pedig összezárva zötykölődtünk
az országutakon;
nekifeszülve a rock and roll-nak
sok ócska színpadon.
Aztán búcsúzóul összevesztünk;
véges a türelmünk.
Hol van ilyenkor a barátság,
miről annyit énekelünk?
Csakhogy végre elrepülhetünk!
otthonról elszökünk.
A város szélén a tavaknál
valahogy elleszünk.
Bömböl a zene, Bruce Spingsteen szól;
ez a zene nem zavar.
Nyugodj le baby, ott leszünk;
Bírj már magaddal!
Na hess!
Veled újra kezdeném!
Fekszünk a napon és átölelsz;
tiszta idilli kép.
Semmi terror, semmi stressz.
Volt már épp elég!
Jajjj!
Volt, volt, volt ami volt,
volt, volt, volt ami volt,
volt, volt, volt ami volt.
veled újra kezdeném.
az álom nem sok jót ígér.
Meglibben a függöny,
szólít egy hang, hozzám beszél.
s túl vagy már mindenen.
jól nézd meg, hogy hova lépsz.
Megcsúszhat a lábad,
egy rossz mozdulat, és kész.
s túl vagy már mindenen.
csak találgatunk, hogy miért vagyunk,
hova érünk;
csak az éj, csak a végtelen ölel át.
vigyázz, vakvágányon áll.
Jól dönt, aki gyorsan
most még újságért leszáll.
s túl vagy már mindenen.
csak találgatunk, hogy miért vagyunk,
hova érünk;
csak az éj, csak a végtelen ölel át.
a város mozdul, útra kész,
és nem lesz semmi másként,
még akkor sem, ha félsz.
vagy megírták valahol?!
ma éjjel visszatért egy álom,
fényét még őrzöm arcomon.
egészen más világról szólt;
talán csak egy lepke álma volt.
Sejtelmes álom, te mindig visszatérsz,
mondd, mit jelent e kép,
és miért hullik szét, ami szép!?
felhő sem volt az égen, elszállt;
ismerős gyermekarcot látsz.
és mindig megtaláltuk egymást;
távolról égi zene szállt.
mondd, mit jelent e kép,
és miért hullik szét, ami szép!?
ma újra visszatért az álom,
fényét még őrzöm arcomon.
Rég elmúlt időkbe vitt át,
egészen más világról szólt;
talán csak egy lepke álma volt.
mondd, mit jelent e kép,
mondd, láthatlak-e még,
ugye újra visszatérsz,
és érezhetlek még,
ugye sohasem törhet szét, ami szép!?